"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2013. május 14., kedd

Testről és lélekről - 6. rész




TESTRŐL ÉS LÉLEKRŐL


(2013-as megjegyzés: Biztos ezer könyv van e témában. Sokkal okosabb emberek írhattak erről. Én még azt se tudom, hogy a történelmi egyházakban mi a tanítás ezen a téren. Egyet tudok, hogy mit kaptam annak idején karizmatikus közvetítéssel. Azt a tanítást vizsgáltam meg évek alatt, a lassan alakuló Biblia ismeretemmel + a látható tapasztalataimmal + látván más hívők kérdéseit, kétségeit + látva hívők nyilvánvaló testies bukásait. + még gondolkoztam is. Nem gondolom, hogy az alább leírt gondolataimhoz nem kellene még sok okos ember, például teológus - például történelmi egyházak teológusainak - könyvén átrágni magam, akik sokkal jobban fejezik is ki magukat, mint én. De! Egyet tudok, és ebben ezért vagyok olyan magabiztos, a mindennapokban Uramnak állok, vagy esek, és az Ő Lelke tanít engem. Egyetlen pásztor vagy teológus se fogja majd a halálos ágyamon a kezem, és viszi át lelkemet az Istenemnek. Én se fogom senkiét se. Testvérem. Így olvassatok engem. Mindent vizsgáljatok meg, és amire titeket a Lélek tanít bennetek, abban higgyetek, más meg azt mondjon, amit akar. Legyetek készek, hogy tanuljatok, másoktól is, de csak annyira amennyire a saját alapotokon állva maradtok. Én is így teszek. Velem is mindig így tegyetek.
Tudom, hogy aki engem olvas, Lélekben okos és bölcs ember, aki pont így is tesz.
Te meg tudod, hogy én meg szeretem magamat feleslegesen ismételni. Azért mondtam most ezt el, még egyszer. )

---

A következőkben olyan témát boncolgatok, amelyről nincs kijelentésünk a Bibliában. Talán azért, mert értelmünket meghaladja, illetve azért mert ennek tudása nem szükséges sem ahhoz, hogy Istennel tökéletes kapcsolatot alakítsunk ki, sem ahhoz, hogy Isten szerint járjunk. A témáról való filozofálgatásnak, hogy az embert szellemi értelemben hány rész alkotja, - lehet bibliai antropológiának hívni - nincs gyakorlati haszna, de megtévesztésre, félrevezetésre és összezavarásra nagyon is alkalmas lehet egyes vallási köröknek.

A következőkben leírom a látásomat erről, de hangsúlyoznom kell, én nem látok bibliai kijelentést arról, hogy az embert hány rész alkotja, lehet, hogy három, lehet, hogy csak kettő. Nem ez a lényeg! Isten megismeréséhez nem visz közelebb.
A karizmatikus körben elterjedt azon tanítás, hogy az embert három rész alkotja amellett, hogy nálam teológiai szempontok miatt is erősen vita tárgya, de ráadásul össze is zavarhatja az embert, és kérdéses lesz számára, hogy a feltámadás során, az emberből milyen részek maradnak meg az örök életre.
Értelmetlen buta okoskodás. Amelynek célja csak az, hogy az ember (a hívőnek látszó) felmentse önmagát mások előtt a nyilvánvaló bűnei alól, amiből nem is akar megtérni.

Nem értek egyet azzal a karizmatikus teológiával, amely az embert három részre osztja. Úgy, mint test, lélek, szellem. Jézus Krisztus tanításai során se osztotta fel az embert hármas sem kettes egységre, hanem megjelölte a szívet, mint a jó és rossz cselekedetek forrását.

Mt 15,1-11
„Akkor farizeusok és írástudók mentek Jeruzsálemből Jézushoz, és ezt mondták: „Miért szegik meg tanítványaid az ősök hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket.” Ő így válaszolt nekik: „Ti pedig miért szegitek meg a ti hagyományotokért az Isten parancsolatát? Mert Isten ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék. Ti pedig így tanítotok: Ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának: Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, azt ebben az esetben nem köti a parancsolat, hogy tisztelje apját és anyját. Így tettétek érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományotokért. Képmutatók, találóan prófétált rólatok Ézsaiás: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem. De hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai.”
Ekkor odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: „Halljátok, és értsétek meg! Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.”

A karizmatikus hármas tanítással ellentétben, ahol a lélek az ember negatív, az emberi, a földi gondolkodásának megvalósítója, amiből képtelenség megtérni, mivel alkatánál fogva földi és rossz, - és ezért nyilván (a karizmatikusok szerint) el is fog pusztulni - a szellem pedig valami Istenné magasztasult Szent és Jó részünk;
Szerintem a lélek: az összes (rossz és jó) érzelmeink, gondolataink, tapasztalataink, hitünk, stb. gyűjtőfogalma. = Vagyis a személyünk megnevezése. (Szívünk)

A lélek maga az ember test nélkül. Hívő és hitetlen ember lelke (szíve) között azonban különbség van valóságosan is. A hívő ember lelke a Szent Szellem által megszentelődik, folyamatosan megújul a mennyei képére, és alkalmas lesz mind az Isten szerinti jó megcselekvésére, mind a halál utáni mennybeli örökéletre.

A hitetlen - a nem Jézus Krisztusban hívő - ember lelke nem rosszabb, mint a hívőé, hiszen működő lelkiismerete által tud jó és kedves lenni Isten előtt. (Ez amennyiben a későbbiekben nem tér meg az ítélőszék előtt be is számíttatik neki igazságul.) De a hitetlen ember mivel nem hisz Jézus Krisztus keresztáldozatában, és a Szent Szellem által az Atya és a Fiú nem költözött a szívébe így mennyei átalakulásához nem is lehet segítségére, ezért nem rendelkezik azzal az Istentől származó változással, ami őt az örökéletre és a mennybe való tartózkodásra feljogosítaná. (Feljogosítaná helyett: alkalmassá tenné). Jézus nélkül, és az Ő Szent Lelke nélkül lehetetlen az örökéletbe menni. Mert Isten színe előtt, az Ő mennyei világában, a bűnös ember (lelke/szíve), megváltás nélkül (!) meghalna.
A bűn következménye nemcsak a test (betegség, romlás általi) halála, hanem az Istentől való elszakítás lelki következménye, a lelki halál is! Ha Isten az eredendő bűnbeesés utáni állapotban hagyott volna mindent, ha nem küldte volna el Fiát, egyetlen egy ember sem menekült volna meg sem a testi, sem a lelki haláltól!

Téves az a karizmatikus tanítás, amely azt állítja, hogy az embernek van egy szellemi része, amely a materiális test egy része, de felsőbbrendű a léleknél és a testnél, és ezért csak ez a részünk képes Istennel felvenni a kapcsolatot (!?), később pedig a megtéréskor a Szent Szellem odaköltözik be (!?).
(És itt kétségessé hagyva, hogy akkor a Szent Szellem, aki ebbe a részbe költözik az a lelkünk része lesz-e? Ő már mi leszünk? - Azt gondolom, hogy a karizmatikusok közötti skrizofénia, pszichiátriai betegségek kialakulását ebből a tanításból kell eredeztetni! Sőt! Az állítólagos Szent Szellem betöltekezésekből is. Amelyeknél a tudat (bizonyos) kikapcsolása történik meg, itt manifesztálódnak állati viselkedések, állati hangok, ájulások, lélekben nyugvások? stb., amelyek akár démoni támadást is mutathatnak. Aki ilyen vizekre akar evezni, legyen inkább óvatos, kérjen több vezetést, és tudást az Úrtól, hogy se magát, se másokat meg ne vezessen! 20 éves tapasztalatból mondom, hogy nagyobb a kár, ha valaki téves karizmatikus szentszellembetöltekezéseken vesz részt, és ezekhez kapcsolódó tévtanokat hallgat, mint a haszon! Akár a teljes hitetlenség, vagy tévtanítás, vagy pogány vallás is lehet a végeredmény! Gyümölcseiről ismerszik meg minden fa, és én erről a fáról még egyetlen egy jó gyümölcsöt se láttam megérni! Gyorsan, könnyen érő, jó, és nagy haszonnal kecsegtető gyümölcsnek tűnt: áldás, jólét, öröm, a világban való boldogulás. Ám, akik ettek belőle, azok a testvéreim, később a hitben megtörtek, elcsüggedtek, eltévedtek, vagy már nem is hisznek Krisztusban. Ennek a fának a gyümölcse hosszútávon: PUSZTÍTÁST hozott, a legnagyobb fájdalommal mondom: SAJNOS. - megjegyzésem, 2013)

Az én hitemben nem foglal helyet egy ilyen fajta emberi testben, vagy testen kívül nyugvó szellemi „testrész”. Mert a Bibliában még csak utalás sincs ilyenre, nincs olyan, hogy emberben nyugvó szellemi kis rész, ami - alkatának formájában - a pozitív, isteni rész hordozója lenne vagy lehetne. (Vagyis, hogy a Szent Szellem, pont oda befér. Kérem, hol van ez írva valahol a Bibliában? Mutassa már meg nekem valaki! Nem az egész ember Isten hordozója? Nem az egész testem, a Szent Lélek temploma? Nem az egész valómmal van kapcsolatban Istennek Szent Lelke? Nem az egészet akarja szentté tenni Isten előtt? - 2013.)

Az embert, mind a hitetlent, mind a hívőt belülről egy egésznek látom, amit nevezzünk most egységesen léleknek. A hívő ember lelkében azonban a megtérése után, a Szent Szellem keresztség után, változások állnak be és ezután a hívő ember lelkén belül – a megtérése oka folytán - két rész különböztethető meg, úgy, ahogy Pál apostol is teszi, az óembert és az új embert.

Az óember képviseli az Isten morális (mennyei, örökkévaló) törvényével nem egyező viselkedést, gondolkodást, érzelmet. Míg az új ember képviseli az Isten szerinti (már mennyei) életet/viselkedést. Pál apostol az ó- és új ember megfogalmazást használja úgy is, mint test és Lélek. (Itt a lélek szót nagy betűvel írom, nyomatékosabban utalva ezzel arra, hogy a hívő ember lelkében a Szent Szellem által alakításába vett mennyei megszentelő munkája van.)


Ef 4,22-32
„Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek. Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.  Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.”

Gal 5,22
„De a Léleknek (Szent Szellem) gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.”

Gal 5,19-21
„A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.”

Az ember születésétől fogva ótest! Vagyis óember, vagyis halott. (Az eredendő bűn miatt) Testnek testies cselekedeteiben van. Isten előtt bűnös.
A Szent Szellem munkájának köszönhető, hogy egy új - mennyei - élet születik a hívő emberben.
E két pólus között - ezután - állandó harc folyik bennünk újjászületett keresztyénekben. Ennek a harcnak vannak tudatos és nem tudatos oldalai, de a megtért hívő embernek mindenképpen földi élete végéig tartó folyamatos munkát jelent, hogy mindig mindenkor Istennek engedelmeskedjen és Neki tetsző életet éljen.

Pál apostol beszél a testies gondolkodásról és önmagunk folyamatos műveléséről, hogy gondolkodásban és viselkedésben közelítsünk Krisztushoz. Erről az új Isten szerinti élet gyakorlásáról tehát úgy beszél, amiért tényleg harcolni kell a Szent Szellem által. Nem lesz senki automatikusan szent, azaz cselekedeteiben mennyei tökéletes, amint megtér, vagy betöltekezik - újjászületik - Szent Szellemmel. Hanem egyrészről  Megváltott lesz, másrészt/és az Istennek tetsző szent életért Harcoló lesz. (Tehát itt önmagában, önmagával Harcoló! Tessék megnézni mit jelent Izrael neve!)

Ef 4,17-24
„Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük. Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban. Ti azonban nem így tanultátok a Krisztust; ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban. Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.”

Gal 5,16-17
„Mondom pedig, Lélek (Szent Szellem) szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.”

Gal 5,24
„Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt.”


Bizony kemény harc, hogy egyre inkább tökéletesek legyünk, de itt nem csak az örökéletért, sem Isten áldásáért kell ezt a harcot vívnunk, hanem mert mi, akik hiszünk Jézus Krisztus kereszthalálában, egyszerűen tartozunk vele. Mert ez a kötelességünk! Micsoda árat adott Ő értünk! Az értünk vállalt kereszthalálával a bizalmát előre adta, hogy mint az Ő tanítványai, sose adjuk fel semmilyen hátráltató körülmény ellenében a Neki való engedelmességet, és az új - mennyei - ember felöltözését.

Természetesen a legigyekvőbb megtért hívő sem fogja e földi lét során elérni a tökéletességet, és nem is dőlhet hátra, Isten mércéje szerint biztosan nem, hiszen, ha még sikerülne is! Ne félj, Isten gondoskodni fog róla, hogy ne unatkozz, legyen mit gyomlálnod önmagadban egész földi életedben! Erre mondom neked azt mindig, úgy fogd föl ezt a gyomlálást, hogy ez egy boldog játék! Játssz velem! Nem sietünk sehová! Megvagy váltva, semmi bántalom nem érhet! Krisztusé vagy! Senki és semmi (még bűn sem) nem ragadhat ki az Ő kezéből.
Pál apostollal együtt mondhatjuk: „Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.”  (Fil. 3.12)

Tehát az ember egyetlen egészből áll szellemi értelemben is, újjászületése után is, de nekünk újjászületett keresztyének szüntelen azon kell fáradoznunk, hogy egyre tökéletesebbek legyünk Szent Szellem által, akit segítségül magunk mellé kaptunk. A tökéletesség megvalósítása az óember folyamatos elhagyásával és az új ember „felöltözésével” valósítható meg.

Az ember nagyon gyakorlatias, ne vigyük a keresztyénséget a filozófia mélységeibe, ahogy ezt a karizmatikusok teszik az ember hármas felosztásával, mert ezzel elveszik a lényeg, magyarul az, hogy felvállalt tudatossággal egyre inkább Krisztust valósítsuk meg a test cselekedeteinek és vágyainak megöldöklésével. 

Róm 8,5-14
„Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. 
Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért. De ha Annak a Lelke (Szent Szellem) lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által. Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”

Kol 3,5-13
Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás; Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira; Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt: A hol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is.”


A Biblia felfogása szerint – az én meglátásom szerint - a külső testhez nem kapcsolódnak viselkedés minták, mivel az egyszerűen az emberi lélek materiális burka. Az Írás a biológiai testet nem úgy tartja számon, hogy az lenne minden gonoszságunk forrása, hogy onnan származna minden rossz vágyunk és cselekedeteink. 
Ezzel a kifejezéssel, hogy test, az emberies, gonosz, önző részünket fejezi ki ugyan, de nem azért mert mindezen gonoszságoknak köze lenne a biológiai testünkhöz, a lelkünk külső materiális - földi szemmel látható - burkához, hanem mert az földhöz kötött és sohase lehet mennyei. Porból lett, porrá lesz. Földhöz kötöttsége folytán lett szimbolika, a belső rossz tulajdonságaink megjelölésére.

A megtért, újjászületett ember esetében használt Pál apostol Lélek megjelölése az isteni 'jellemvonásokat' jelenti, amely Lélek csak a Szent Szellemmel teljes keresztyén hívőkre vonatkoztatható, Aki ezeket adja. Ez a Lélek szó itt tehát nem azt a belső lelket jelenti, amellyel minden ember rendelkezik, és nem is azt jelenti, amivel rendelkezhetne, ha egy keresztény, vagy bármilyen más vallási magas erkölcsi tangyűjteményt értelmével magávé tenne és erkölcsileg felmagasztosul, hanem egy kifejezés az isteni, vagyis az Atyától, és a Fiútól jövő Jóra, vagyis magára a 'Szent Szellemmel átitatott lelkünkre'. 

A Szent Szellem, nem keresztény (jó erkölcs-gyűjtemény) filozófiai eszmerendszer! Hanem Ő élő mennyei személy. Ő nem jár ki, és be bennünk, hanem akik befogadták Jézust, azokban folyamatosan bennük van, (velük van), hogy tanítson és vezessen a mennyei életre. Hogy többé ne por és hamu legyünk, (testben) hanem (örök) életünk legyen a mennyei Lélekben. Ő a Segítőnk, akik hiszünk a Fiúban, hogy segítségünkre legyen test és lélek küzdelmében. Ő a Segítőnk, hogy Győzzünk, hogy a nevünk Izrael legyen! Ő az, Aki átvitt a Halálból az Életbe!

(Istenem! Milyen nehéz az ember dolga, ha mennyei dolgokat akar leírni szavakkal?! Szavak, melyek ezer és ezer tévtanítással besározva állnak előttünk! Döngetem és döntögetem a szavakat, hogy értsétek jól. Tudjátok meg: Isten velünk! A szavak se állhatnak Isten és közénk. A Lélek magasan felett van!)

--


Kéred tőlem testvérem, hogy írjam ezekhez a bejegyzésekhez alul,
hogy mikor írtam őket. Rendben, írom:
A fenti írásom készültének ideje: 2002. március – 2004. december
Az utólagos beírások 2013-ban készültek, ezeket ott jegyzem is.


Nincsenek megjegyzések: