... úgy, mint én.
Jaj a botrányok miatt!
Mi, akik hiszünk Jézusban, keressük Isten nyáját.
Keressük az ÚR házát.
De jaj a botrányok miatt!
Tegnap rájöttem mi az én betegségem.
Miután egy év után a megtérésem után, gyülekezetet kerestem, és találtam,
onnantól fogva az életem örökös botrányokban telt. Lelkem megbotránkozott és úgy maradt.
Egyik botrány érte a másikat.
A botrányt nem lehet feloldani, nem elég megbocsájtanom, és nem is tudnak tőlem bocsánatot kérni.
A botrány nem ellenem történik, hanem tudok róla, hogy mások ellen követik el.
A botrány súlyos, az Isten nyájának pásztorait érinti, és a bárányok ellen irányul.
A helyek, ahol 17 év alatt megfordultam tócsákká lettek. Sár az.
Vannak benne még halak, mert néhányan találnak még benne valamicske enni- és innivalót.
Csontjuk kiaszott. A remény eltávozott.
Ahogy kezdték a gyülekezetek nem így várta volna az ember a végét.
Én pedig gyűlöltem a rosszat! Érzékeny szenzorom volt. Botrány, botrány, botrány.
Hamar távoztam. Kicsi elég volt, hogy a beépülés vágya is távozzon belőlem.
Ahol nincs az ÚR, nincs az Igazság, elnyomják, távozom.
Persze újra mentem, és újra próbálkoztam máshol. Újra fejjel neki a falnak.
Mert akartam Isten nyájában lenni.
Most, hogy szinte végigjártam az összes keresztény gyülekezetet, felekezet,
majd egyedül magázóként belevetettem magam egy szolgálatba, mint egy felejteni,
a szegények és betegek szolgálatában, de végül az is balul sült el, hiszen, csak úgy történhetett.
Úgy éreztem kész, meg is halhatok. Nincs Istennek nyája.
Vagy lehet, hogy van, de nem találom.
Elveszett bárány vagyok.
Szerintem még sokan.
Az ÚR, azt mondta nekem, amikor megtértem, hogy az elveszett juhokhoz küld.
Keressem meg őket. ("Keresd meg, ami elveszett, keresd meg az elveszett juhaimat.")
Milyen kérés ez?
17 éve mondta. Amikor a szobámba bezárva egyetlen egy gyülekezetet se láttam, és boldog reménységgel hittem, az ÚR elvezet saját nyájához és boldog leszek.
Talán csak most kapizsgálom. Én is elveszett vagyok, és senki nyáj - egyház - nincs, aki engem megtaláljon.
Senki nincs?
Hol van Isten nyája?
Nincs?
Hát Uram, én is elveszett vagyok! Hányszázezer bárányoddal, juhoddal együtt.
Hogyan találjam meg, az elveszetteket, - ha még engem se talált meg a nyájad?
- ha még én se találtam meg a nyájad?
Vagy Uram?
Te már megtaláltál?
Mit akarsz mondani Uram?
Szólj hozzám, mert hallja a te szolgád!
Végre téged is, nemcsak magamat.
Végre téged is, nemcsak magamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése