"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2012. augusztus 30., csütörtök

Én vagyok az az elveszett bárány!


Az elveszett bárány.



Szóóóval van a nyáj, valahogy így:



És ez vagyok én, valahol így:



Itt kicsit mogorván.



Néztem az eget romantikusan:



És kóboroltam boldogan:



Aztán vártam, és rájöttem,
Jé a nyájat nem is érdeklem. 
Olyan mintha nem is létezne.



Nem jön értem senki?
Sőt, lehet, rajtam vihog az egész nyáj?



Sötétben dideregtem!



Aztán elindult a bárány-mentés projekt.
Valaki ...


utánam nyúlt, mert
így szeretett ...



engem:



Boldogan!



Jó így Uram! Kicsikét még viszel?




Aztán: Itt vagyok!



Az én mennyei nyájamban. 
Így keresi meg az Úr, ami elveszett. Én is elveszett voltam!

A sok elveszettből lesz egy egész.
Isten nyája, a mennyei Izrael.


2012. augusztus 28., kedd

Keresztségről



A keresztség röviden: belemerítkezés Jézus Krisztusba.


Van például:

- Mózes keresztség:                             1Kor 10,2
                                                           "És mindnyájan Mózesben megkeresztelkedtek."

- János keresztség:                               Apcsel 1,22
                                                            "kezdve a János keresztségétől addig a napig"

- Jézus nevében való keresztség:           Apcsel 19,5
                                                           "És akik ötet hallák, megkeresztelkedének
                                                            az Úr Jézusnak nevére."


Én most az Úr Jézus nevében való keresztségről teszek bizonyságot.

Ha valaki hallja az Igét, felismeri bűneit és felismeri, hogy az Atyához csak Jézus Krisztus keresztváltságán keresztül mehet, akkor könyörög Istenhez bűnbocsánatért, vagyis megtér a Mennyekben lakozó Isten családjához. A megtérés kifejezése és előkészülete a mennyei Atyával való szövetségkötésre és annak átvételére, vagyis a teljes keresztség vételére. Mintegy válasz a mennyei Atya meghívására.

"Aki vallja a Fiút azé az Atya is"
(1 János lev. 2,23)

A megtérés röviden: Isten felismerése + helyzetünk felismerése + bűnfelismerés + bűnvallás

Bibliai nevek és fogalmak szerint:
Megtérés (megfordulás) = Az ember Istenhez fordulása; elfordulás a Sátán uralma alatt lévő eddigi élettől. Az odafordulás előfeltétele a bűnbánat (Csel 3,19), azaz saját teljesen bűnös állapotunk elismerése a Szent Isten előtt, és az isteni ajánlat megragadása Jézus Krisztusban hit által (Csel 20,21). Noha maga a megtérés az ember cselekedete, mégis kizárólag Isten ereje által történik (Csel 3,26). Az üdvösség útján az első, föltétlenül szükséges lépés a megtérés. 

János apostol ezt mondja a megtérés és a bűnvallás erejéről:
"Jézusnak, az Ő (Isten) Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." (1 János lev. 1,7-8)

Megtérés után következik a keresztség, amit valójában három keresztség alkot:

Az első keresztség = a vízben való bemerítkezés.
A második keresztség = a Szentlélek keresztség.
A harmadik keresztség = Jézus parancsainak megtartásából, vagyis követéséből származó, szenvedéseibe való keresztség.


Szerintem mindegyik keresztség elég izgatottá tudja tenni az embert. Vízbe merítésem után én például örömömben repkedtem, alig bírtak elkapni a lepedőkkel, hogy megtörölközzem.

Amíg azonban meg nem történt a bemerítésem, mindenféle támadások, kétségek, és félelmek tudtak megkörnyékezni, a vízbe merítésem miatt.

Mindegyik bemerítés, (vagyis mindhárom keresztség együtt A Keresztség) amíg meg nem történik kétség, félelem, és kísértés. Utána azonban kibeszélhetetlen öröm. Hiszen nem más ez, mint mindegyik meghalás a réginek, és újraéledés, az új életbe. Egyetlen egy születés sem fájdalom-, félelem- és kísértésmentes. Ám utána mindegyik nagy-nagy öröm. Itt önmagunkat szüljük meg, Jézus Krisztus által. Az Ige arról tesz bizonyságot, hogy ha egyszer megszülettünk az örök életre, többé nem halunk meg. Jézus Krisztus mondta, aki hisz nem hal meg soha!
Ez a mi reménységünk, hogy amiképpen Ő van, azonképpen leszünk mi is, hiszen az újjászületés alól ki nem vontuk magunkat.

Ám azonban fontosnak tartottam, hogy A Keresztséget ilyen részletesen, három részre bontva is leírjam. Nem mintha nem lenne ez nyilvánvaló minden egyház és minden keresztény előtt, a harmadik keresztségről azonban kevesen tesznek bizonyságot. A harmadik keresztség a legfélelmetesebb, az ember eltolná magától és mondaná, ez a keresztség csak Jézusnak járt.
Ám azonban A Keresztség együtt teljes, ha mindháromba belemerítkezünk, éppen úgy ahogy Jézus. Jézus követése, abban áll, hogy Ő volt az első, és Ő az utolsó, és mindenben példaképpen állott előttünk. Ha az Övéi vagyunk tökéletesen hasonlítunk Rá. Semmi alól nem bújhatunk ki, ha olyanok akarunk lenni, mint Ő.


1. Keresztség: Az Atyával való szövetségkötés Jézus Nevében.


- Ez a víz alá való merítés. Bemerítkezés.

A vízalámerítés hordoz magában jelképet, amiképpen felismertük, hogy halottak voltunk bűneink miatt, el is temetettünk, - ez a víz alá való merítés - de feltámadunk az új életre, vagyis a Krisztusban való életre, - vízből való kiemelkedés. Az örök életre. Az örök élet, vagyis a mennyei élet csak Jézus Krisztusban van, ezért mondja az apostol:
"Élek pedig többé nem én, hanem él én bennem a Krisztus; és amely életet most élek a testben az Isten Fiában való hit által élem, aki szeretett engemet, és adta ő magát én érettem." (Gal 2,20)

A vízzel való keresztség Noé bárkájának jelképét is hordozza magán:
"Most pedig titeket is megment ennek képmása, - Bárkához hasonlóan - a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által." (1Pt 3,21)



A vízzel való bemerítés a legcsodálatosabb, leglátványosabb és legkifejezőbb része A Keresztségnek, vagyis, hogy új életünk lett.


2. Keresztség: A Szent Lélek keresztség


Keresztelő János mondta, aki Ő utána jön, az fog Szent Lélekkel keresztelni. Vagyis Jézus Krisztus.

Jézus a Szent Lelket csak azután tudta adni, hogy felment a Mennybe, mivel az a Szent Lélek az Ő Lelke. Halála előtt mondja: "Ő (a Szent Lélek) engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít" (János 16,14)

Miután valaki megtér, és vízzel megkeresztelkedik, kézrátétellel imádkozunk érte, mi akik már megkaptuk Jézus Lelkét, a Szent Lelket.

Akiért így imádkoznak Szent Lélekkel belemerítkezik a Mennyben lakozó Atya és a Fiú szeretet-kapcsolatába.

"Mert ha megholt test szerint, de a Léleknek általa megeleveníttetett." (1Pt 3,18)

A megtérésben és a vízkeresztségben meghaltunk testünk szerint, a világnak, a Lélek keresztségben azonban a Mennyből való Lélek által megelevenítettetünk új mennyei (örök) életre. Példa Jézus testi fizikai halála is, aki meghalt test szerint, de él az Ő mennyei Lelke által újjáteremtett testében.

A Szent Lélek keresztségben öveztetünk fel erővel. Nyílik meg a bensőnk az Ige értelmezésére, tanítására, lelkünk táplálására. Általa minderre, amire szükségünk van, megkapjuk. Semmiben sem lesz hiányunk, ami az új életünkhöz szükséges. Sőt, ezenfelül még másokat is Krisztushoz tudunk vezetni, és másokért is tudunk könyörögni, hogy megtérjenek, és megkapják ugyanazon kegyelmeket, mennyei erőket, mint mi. A Szent Lélek által kegyelmi ajándékokat is kapunk, amely által oszlopok leszünk az Ő Egyházában. Ki-ki ahogyan kapja, a mennyei Atyától, a szükséges építésére.


Szent Lélek keresztség jelei:

"Simon pedig ő is hisz, és megkeresztelkedvén Fülöppel vala; és látván hogy jelek és Isteni nagy erők lésznek vala, álmélkodik vala." (Apcsel 8,13)

A mennyei Lélek keresztség megtörténtének vannak erre mutató jelei :

Időrendben:

Első jelei: szóltak idegen nyelven és prófétáltak

"És mikor Pál reájok vetette vólna kezeit, szálla a Szent Lélek ő reájok, és szólnak vala idegen nyelveken és prófétálnak vala." (Apcs 19,6)

Második jele: erő az Ige hirdetésére, csodák, gyógyulások

Ezt mind idősorrendjében és teljességükben láthatjuk pünkösdkor.
Ezen séma ismétlődik újra és újra az újabb és újabb megtérések, vízbemerítések után a Szent Lélek keresztségekben és azt követően.

Állandó jelei: a Lélek gyümölcsei. 

"A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás." (Gal 5,22-23)

Jézus megkeresztelésénél senkinek másnak nem kellett imádkoznia azért, hogy megkapja a Fiú lelkét, hiszen maga Ő volt a Fiú, Ő maga imádkozott az Atyához, és a Lélek galambformájában szállt rá a Mennyből jel gyanánt, jelezvén másoknak, különösen Keresztelő Jánosnak, hogy Ő a megígért Messiás. (Lk 3,21)

Az apostolok többnyire kezüket rátéve imádkoznak a Szent Lélek vételéért, de a Bibliában van más eset is, Kornélius háza népénél látjuk, hogy Péter apostol még csak beszélt hozzájuk, a még vízbe sem merített családhoz, miközben azok bemerítkeztek a Szent Lélekbe. Ekkor ők utólag keresztelkedtek meg vízben.

Keresztelő János szavaival, a keresztségről: http://testveremnek.blogspot.hu/2012/06/akkor-hat-mit-tegyunk.html



3. Keresztség: Jézus követésének keresztje


Jézus a kiküldő parancsban mondta
"Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt 28,19-20)
"tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek" felvet egy óriási Jézusi kérdést.

Mert ugyanis, ha megtartjuk az Ő parancsolatait Jézus megkérdezi:

Ki tudjátok-e inni azt a poharat, 
megtudtok-e keresztelkedni azzal a szenvedéssel, 
amely azzal jár, ha az én parancsolataimat megtartjátok?

"Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire szorongok, míg ez végbe nem megy!" (Lk 12,50)
"Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?"
Mire ők így feleltek neki: "Meg tudjuk tenni."
Jézus ekkor ezt mondta nekik: "Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek." (Mk 10,38-39)

Itt elérkezünk, egy olyan kérdéshez, hogy hogyan követjük Őt, hogyan tartjuk meg parancsolatait? Mi is valójában Krisztus Teste? Mi ez a harmadik keresztség? Mit jelent az, hogy mi is kiisszuk azt a poharat, amelyet Jézus kiivott, amelytől még Ő is szorongott?

A harmadik keresztség, a nyilvánvaló harc Babilonia (a Világ) ellen, ahol a végén testszerint, téged Babilonia el fog pusztítani. Noha te szelíd, alázatos leszel mindvégig, a véredet adod Krisztusért, ahogyan Krisztus is az volt, és adta az Ő vérét. Ez lesz a te részed a mennyei Atyával való szövetségkötés pecsétjéhez.(Kivéve, ha az elragadtatás megtörténik az életedben, akkor is a vérig fogsz kiállni, de teljes és tökéletes szentségben megőriz téged, arra a napra.)

"Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek." János ev. 1,9-13
 A harmadik keresztséget hívják a földi egyházak a Krisztus Testébe való merítésnek. Erről is akarok most írni. Mert az egyházak - azt nem tudom, hogy mindegyik-e - ezt leegyszerűsítették nem a vérig való kiállásra, hanem a kényelmes - pénzbefizetős - gyülekezeti tagságra. Örülök, hogy vannak egyházak és gyülekezetek, mert hirdettetik az Ige, és a nyáj egyben, pásztorokkal és vigyázókkal, nem ez ellene beszélek, hanem rá szeretnék mutatni valamire.




Krisztus Teste


Ne haragudj testvérem, ha erről a témáról beszélek még mindig erősen indulatos prófétai a  hangom. Milyen alázatos és szelíd is voltam! Addig, amíg nem találkoztam a külvilággal. Az ÚR rejtekében tartott 20 éves koromig. Szinte alig tudtam valamit a gyülekezetekről, és az egyházakról. Csendesen magának nevelt engem az ÚR. Ezért, amikor a nyílt színen találkoztam a földi egyházakkal, felettébb csodálkoztam, majd vehemensen felizzott a vérem, és 16 éve így maradt.

Ma már eljutottam odáig, hogy ettől az izzástól én szenvedek a legjobban, tehát kértem az ÚRat rejtsen el engem újra. Inkább akarok, szelíd és alázatos lenni, csendesen munkálkodva, minthogy a bűn látását elviseljem. A képmutatás zavar engem.

Egész egyszerűen fogalmaztam meg, minden rossznak gyökere a pénzszerelme. A pénzszerelme, (lehet ezt egyszerű mindennapi megélhetésre is fordítani) olyannyira eltéríti az egész nyájat az Igazságtól pásztorokkal egyetemben. Belesajdult, fájdul a szívem ezekbe.

Aztán azt is észrevettem, hogy sok testvér sok hibát észrevett. De sokan, nem Krisztus felé indultak megoldást keresni.

Erre is csak azt tudom mondani, hogy világi eszközökkel, világi módszerekkel nem lehet Krisztus Testét építeni. Mire gondolok? Sok mindenre. Sok fajta álcélok, álképek kergetésére. Nem lehet szociológa, pszichológia, vagy egyéb tudományos dolgok bevonásával Jézus kiküldő parancsát megvalósítani. A tudományok, a világ vallása. Jézus sokkal egyszerűbb utat mutatott nekünk. Persze az Ő útja annyira rendkívüli, kevesen mernek rálépni.
Ja! Hogy ráadásul nem is kívánatos, mert túl szegényesnek tűnik?

A szegénység témakörében is sokan sokfelé kicsúsztak, pedig a jó szándék vezette őket.

Jézus azt mondta: szegények mindenkor lesznek veletek.
Nálunk testvéreknél a szegények megsegítése, mozgatórugóját tekintve, nem a szociális céljában a cél. Célunk mindenkor a híd építés, az Atya és az emberek között. Minden tettünk, minden szavunk, afelé megy, hogy az Igét elvihessük minden embernek, a szegényeknek is.
Igen, segíteni akarjuk a szegényeket, gyógyítania a betegeket, abból amink van, de elsősorban az Igét akarjuk hirdetni mindenkinek.

Jézus még csak azt se mondta: Légy szegény!
Jézus szegénységprogramjának is sokféleképpen indultak neki. Ha olvasod a Bibliát, mindezekre eljutsz, akkor marad a kiküldő parancs tisztán. És akkor döbbenten állsz majd magad előtt, annak újságában! "Uram! Akkor én most önmagamban egy szekta vagyok?" Hát bizony könnyen megeshet, hogy mi, akik a Biblia Igazságában tisztán hiszünk, Önmagunkban állunk, és Önmagunkban egy szekta vagyunk, az egyházak szemében. Hát ha féltél eddig ettől, hogy kimond magadra ezt, akkor ne félj. Inkább akarom az Urat egyedül követni, vagy néhány hitben és szeretetben járó testvéremmel, minthogy tagja legyek valaminek, aminek célja, eszmeisége és cselekedetei ellentétesek az Igével.

Tehát  a mai állások szerint mi Krisztus Teste?

Én azt gondolom, hogy a fent leírt keresztségek által együttmennyei családba kereszteltek minket. Ami azt jelenti, hogy az Atya és a Fiú önmagának pecsétel el. Az Atya és a Fiú kapcsolatába kerülünk. Ebbe a kapcsolatba, még távolról sem egész gyülekezetek, embercsoportok merítkeznek bele. Hanem egyedül Te!

Remélem észreveszed, amit írok. Leírom még egyszer másképp. Amikor megkereszteltek azt mondták neked, hogy most Isten családjába, és Krisztus Testébe is belemerítkeztél. Mindig különválasztották ezt neked, de te észre se vetted ezt a kis kötőszócskát! Így teszik a katolikusok és a protestánsok is. Ez már pedig így súlyos csúsztatás az Igéhez képest.

Az egyházak üzenete tehát az, hogy külön bele kell keresztelkedned a testvérek földi közösségébe, legtöbbször tehát a saját felekezetükbe, vallásukba és gyülekezetükbe.

Az én üzenetem pedig az:


Az Atya és Fiú kapcsolata, lényük és az egész Menny bűntelen! Tiszta! Szent!

Krisztus földi Egyháza, Krisztus Teste, csak az Atya és a Fiú közötti kapcsolatban értelmezhető.

Ezért, tehát
nincs külön mennyei család, és külön földi család.
Tehát csak egy család van.
Nincs külön mennyei család, és külön földi testvérek közössége.


Ezt itt most leszögeztem, itt én azt akarom mondani: hogy az Atya és a Fiú bűntelen! A Velük való kapcsolat is az, az Őbennük való levés is az.

Itt most, arról beszélek, és fogok írni, hogy nincsenek kifogások a Biblia szerint, hogy te még rendelkezel földi testtel ezért szükséges és eltűrhető életedben a bűn, vagyis a Krisztus Testében.

Arra akarok a következőkben rávilágítani, hogy a felmentő kapu, a Sátán csapdája ott nyílt meg, amikor azt mondjuk, hogy Krisztus Testébe kereszteltetünk bele, és ez a Krisztus Teste a földi egyházak, és ezek az egyházak mind esendők, bűnösek, mert hát emberi.

Tehát, az egész csúszás itt kezdődik:

Az, hogy testvérek vagyunk, nem értelmezhető önmagában,
kizárólag úgy, hogy amely felekezetben most benne vagyok az a földi Krisztus Teste,
és ugyanúgy ebbe is belekeresztelkedtél,
mint a mennyeibe.
A földibe is bele kell keresztelkedni? Mai gyakorlat szerint, igen.
És akkor leszel, baptista, pünkösdista, evangélikus stb.


Keresztények, akik így belekeresztelkedtek különféle Krisztus Testébe, aztán beszélnek az Egység Keresztjéről. Akkor most, hogy mi mindannyian valahová belekeresztelkedtünk, küzdjünk azért, hogy egyek legyünk. Nem faramuci helyzet ez? Logikusan gondolkozz! Ne történelmi távlatokban. Mert a történelmi távlatok ismét a Sátán csapdája. Nem a jelenben élünk? Nem egy életem van?


Ezért mondom, hogy akik azt mondják, hogy Krisztus földi Testébe, vagyis egy egyházba, gyülekezetbe stb. 'is' belekeresztelnek, azok, vagyis a pásztorok, lelkészek elindulnak egy rossz úton. Nem akarok bántani senkit, csak azt mondom, ha megkeresztelkedünk, vízzel és Szent Lélekkel, akkor már benne vagyunk az Atya és a Fiú kapcsolatában. Ezen túlmenően abszolúte nem léteznek az Atya és a Krisztus kapcsolatában felekezetek. Abszolúte. Egyszerűen nem létezik.


Létrehoztunk falakat egymás között, de ezek a falak valójában nem léteznek.


Harcolunk a falak ellen, sopánkodunk és sírunk, de egy kivetített kép miatt siránkozunk, ami nincs ott.


Mi ellen is harcolunk?
Nem-e a bűn ellen kell harcolnunk? A bűn pedig, Jézus mondja: hogy "nem ismernek engem".


Nincs két Krisztus Teste.

Nincs száz Krisztus Teste.

Nincs olyan, hogy Krisztus Teste darabokban.


- És olyan sincs, hogy a mennyei Krisztus Teste, tiszta, az a szent maradék, az elrejtett, az a láthatatlan Krisztus Teste, a vakbuzgó lelki híveknek.
- És van a földi Krisztus Teste, a szemünk előtt látható egyház, ami bűnös, tele romlott cselekedetekkel, ezt meg kényszerűségből, vagy testi vágyainknak hasznot húzva belőle elviseljük.

Ezerfajta Krisztus Teste, látható és láthatatlan, rózsaszín, és hetero, ilyen meg olyan.

És aztán ezek a földi egyházak elvárják, hogy mind a két egyházba keresztelkedj meg, a mennyeibe, a tisztába és a földibe, a bűnösbe. És utána, ha lehetséges mindegyikbe, 'vedd fel az egység keresztjét menj, mártózz meg a világba, lépj közösségre az összes földi egyházzal!'

Tanítást is adnak, hogy egyszer és először a mennyei kapcsolatba merítkezz meg, aztán gyere és merítkezz bele a világba is, ami a bűnös egyház, mindenféle vad orgiákkal, színekkel és ötletekkel.

Megszégyenítjük az Istent?!


Mi mindannyian az Atya és a Fiú szent kapcsolatába hivattattunk meg. Nem létezik a mennyein kívül, külön olyan Krisztus Teste, amely foszlik, rohad és férges. Azt a világnak hívja Krisztus! Az a konkoly! Az nem Ő!

"Aki azt mondja, hogy ő benne lakozik, annak úgy kell járni, amiképen ő járt." (1 János lev. 1,6)
"Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk?" (Róm 6,1-4)
"Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk." (Róm 6,8)

A mennyei felfogás szerint nincs olyan, hogy a testvérek közös földi bungalója, klubkártyával, felsorolva a megengedett bűnökkel, és ha nincs ilyen klubkártyád nem vagy testvér. A világ vihog rajtunk, testvérek! Mert képmutatásunk mindennél jobban kiviláglik, gyávaságunkkal egyetemben.

A világ becsap minket, ott és ahogy akar. A világ magára süti annak bélyegét, hogy Ő a Krisztus. Ő maga a Krisztus Teste, ezerfajtájában, vegyed, ahogy neked tetszik. Hódolnod és bókolnod kell előtte, meghunyászkodnod és engedelmeskedned minden jó lelkiismereted kárára. Szüntelen keresztrefeszítenek mindenféle rossz dolgokkal, még a látványa is fájdalmat okoz, még a hallása is. Látod, hogy nem a jót cselekszik, de neked a képedbe vihognak, hogy ezt így kell tenni. És te tudod, hogy becsaptak téged. Te nem értesz egyet a bűnnel, de mégis, nem tudod mit kell tenni. Azt mondják neked ez az egyház. Nem érted, hogy lehet, hogy azt mondja mindenki ez a Krisztus Teste, de te viszolyogsz a bűntől, viszolyog benned a Szent Lélek.

Ez azért van, mert a nevet ráragasztják, de attól az még nem az! Legalább annyit tegyél meg testvérem, hogy azzal tisztában vagy, hogy ez nem a Krisztus Teste, mert abban nem érezheti rosszul magát a Szent Lélek. Azért légy tisztában azzal, hogy ez nem Krisztus Teste, mert amikor majd a fájdalomtól nyögve kidobnak belőle, mert te nem akarod a gonoszt velük együtt tenni, pedig a gonoszra majd azt mondják az a jó, akkor ne halljad majd a démonokat sikoltozni, ahogyan téged kéjesen kivihognak: 'Nem tudtad, hogy a világ gonosz?! Azt hitted van Isten?' - ne akkor ébredj fel, a halált kívánva.
(Láttam már hatalmas konkoly földet néhány búzaszállal, errefelé megy a világ?)

Tudjad a világ, ami bűnt cselekszik; Krisztus és az Atya nem cselekszik bűnt, és azok se, akik Ővelük vannak.

"Jézus így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája." (János 8,34)
"Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát." (Zsid 12,1)

Itt persze lehet kibúvókat keresni, az egyházaknak. A jó kibúvókat ott lehet megtalálni, hogy ha a bűn határait tologatjuk. Amiképpen, ahogy tologatjuk ezt a határt, úgy alakulnak ki ezerféleségükben az ezerféle földi egyház.

Hogy mi a bűn? Erre minden pap, pásztor, lelkész, hívő vagy hitetlen másképp válaszol.

Jézus azt mondta, már az bűn, ha valaki kívánsággal néz egy asszonyra. Tehát az ő isteni mércéje szerint már a gondolatban elkövetett bűnök is bűnök, az apostolok rémülten kiálthattak volna fel: 'de Uram! hát akkor kicsoda üdvözülhet? Ki az az ember, aki gondolatban nem vétkezik?'

Jézus kimondatlan kérdéseikre válaszolt így:
"Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára." (Mt 5,29-30)

No? Tehát mit csináljunk a gondolatainkkal, amik bűnösek? Semmiképpen se dédelgessük azokat, hanem dobd ki hamarjában azokat. Ha már kidobtad, akkor micsoda vihet rá téged arra, hogy a bűnt meg is cselekedd?

Ha pedig már nincs bűn az egyházakban, az egyházak között sem lesz megoszlás. Az ezerféle egyház végre egy. Krisztus Menyasszonya végre egyesülve leplezetlenül, tisztán áll az egész világ előtt. (????) Nem, nem, ez itt nem igaz, nem így fog megtörténni, amire rá akarnék mutatni, testvéreim =======>

=> 
Nem a dogmákat kell egyesíteni!

Amire rá akarok mutatni, az egyházak egyesülnek, bűnöstül-szőröstül mindenestül, és megmarad bennük a bűn?!

Nem, nem, nem.
Krisztus Teste mindig egy volt, sosem volt benne bűn!
Micsoda hazug tanítás ez?
Az Ő Menyasszonya pedig majd a Mennybe emelkedik,
és csodálkoznak majd rajta az emberek.


Azért aztán azon is el kell gondolkozni, ha az egész ház düledezik, nem-e az egész rossz alapokon nyugszik? A falakat lehet ide-oda rakosgatni, de eltalálod-e az alapot?
Én nagyon felteszem a kérdést, hogy kell-e ökumenizmus? És, hogy látványosan kellenek-e ezek a konferenciák, szerződés aláírások, és egyebeket megtennie a keresztény egyházaknak? Hiszen Krisztus Teste mindig is egy volt, szent és tökéletes. Krisztus mindig a Jó Alapra irányította az embereket, soha sem egy másikra, hogy ott húzzanak falakat.

És mivel Krisztus jó felé mutatta, hová alapozzál, Ő soha, de soha nem hullott darabokra.
Én azt gondolom, hogy ezek az egyházak így együtt politikai erőt képviselnek, Babilonban. Politikai rendeződés ez, egy világtörténelmi esemény, világméretű megcsalattatással. De köze nincs a mennyei Atyához, és az Ő Fiához.

Én nem tudom, hogy Krisztus gyermekeinek szükségük van-e ilyen politikai szervezetekre, vagy Egy politikai szervezetre? 

Testvérem, tudod követni Pált, hogy saját kezeddel munkálkodj! Meg tudod tenni, hogy hirdesd az Igét a város szélén. Még gyűjtést is tudsz szervezni a szegényeknek. Sőt, még az üldözéseket is bírni fogod, és imádkozni is bőven fogsz. Talán egy kicsi mag többre megy, mint egy egész hatalmas szervezet. Gyülekezetet is tudsz plántálni. Mire nincsen képességed, amit nem kaptál meg Krisztustól?





Krisztus földi Teste, vagyis az Egyház tökéletesen egy az Atyával és a Fiúval, de ez még nem lett nyilvánvalóvá, de attól az még egy. Az egységükben is, ők tiszták és szentek.

A testvérség nem értelmezhető pusztán bizonyos vallási cselekedetek azonos megtételében, azonos dogmákban stb. Nem azért vagyunk testvérek, mert ugyanabban a gyülekezetbe járunk, ugyanabban a felekezetbe, ugyanazokban a hitelvekben hiszünk, hanem azért vagyunk testvérek, mert belekeresztelkedtünk az Atya és a Fiú kapcsolatába.

Vica versa, nem azért vagyunk egyek, mert elfogadjuk sokféleségünket!

Azért vagyunk testvérek,


"Mert mi megismertük és elhittük az Istennek hozzánk való szerelmét." 
(1 János lev. 4,16)

Testvér azt jelenti, ugyanattól az apától származó. Itt most ugyanattól az Atyától, Fiútól és Lélektől származó.

"Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.  
Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben." (Efezusbeliekhez 4,1-6)

Mindezen három keresztségekkel, mindannyiunknak rendelkeznie kell. Ez az a keresztség, amelyben a testvérek egymást felismerik. Nem abban ismerik fel egymást, hogy ugyanazt mondják, vagy ugyanazt prédikálják nekik, hanem abban, hogy ugyanazt teszik.

Vagyis, hogy
"Szerelmeseim, ha az Isten minket így szeretett, minekünk is, egymást szeretnünk kell." (1 János lev. 4,11)
"Erről ismerjük meg, hogy mi az Istennek fiait szeretjük, ha mi az Istent szeretjük, és az Ő parancsolatait megtartjuk." (1 János lev 5,3)

És mivelhogy külön-külön mindannyian benne vagyunk az Atya és a Fiú kapcsolatában, így vagyunk egymásnak is testvérei. Erről ismerjük meg egymást,  hogy felismertük Isten felénk való nagy szerelmét, ezért Isten (Jézus Krisztus) parancsolatait megtartjuk, és szeretjük egymást. (keresztény törvények)

"Szerelmeseim, ha az Isten minket így szeretett, minekünk is egymást szeretnünk kell." (1 Ján lev 4,11)
"Fiacskáim, ne szeressük egymást csak beszéddel és nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal. És ezáltal ismerjük meg, hogy az igazságtól vagyunk, és Ő előtte bátorságosokká tesszük a mi szíveinket." (1 János lev 3,18-19)

Egyetlen egy földi klubba sem akarok tartozni. Csak is a mennyeibe. Ezek a klubkártyák nekem semmit sem adnak, ellenben sokba kerül az éves díjuk.
Ezért egyetlen egy felekezet, vagy egyház klubkártyáját sem kérem, amíg képmutatón megtűrik magukban a bűnt.

Márpedig Isten gyermekeiben nincs bűn.

Ehhez makacsul ragaszkodom.

"Valaki Istentől született, bűnt nem cselekszik, mert annak magva marad abban, ingyen sem vétkezhetik, mivelhogy Istentől született.
Ezen ismertetnek meg az Istennek fiai és az ördögnek fiai. Valaki igazságot nem cselekszik, nincsen Istentől, és aki nem szereti az Ő atyjafiát." (1 János lev 3,9-10)

A mennyei családhoz tartozom. Krisztus tanítványai nem földiek, hanem mennyeik. Istennek gyermekei szüntelen mindennap meghalnak a földieknek és a bűnnek. "Mindennap meghalok" - mondja Pál apostol 1Kor 15,31-ben.

"Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, minthogy irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el, hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása. Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben." (2 Kor 4,1-11)

Szentség és Hit
Szeretet


Az Egyház küldetése a Földön, hogy ami még nem nyilvánvaló, azt nyilvánvalóvá tegye, vagyis, hogy láthatóvá legyen Jézus szentsége a mi halandó testünkben.

Az apostol mondta, nincs különbség a hitben, az apostolok, a nagyok és a kicsik mind ugyanazt a drága hitet kapták, ugyanazzal a Lélekkel, ugyanannak a mennyei fiúságnak lelkét.:

"Akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által." (2Pt 1,1)

Tehát nem akarom másképp megismerni a testvéreimet, minthogy ahogy írva van a Bibliában. Vagyis, aki testben megjelentnek vallja Jézus Krisztust az Istennek Fiát és szeret engem, az az én testvérem. Nincs más megkülönböztetés.

"Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van." (1 Jn 3,14)
"Ha valaki azt mondja: "Szeretem Istent", a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát." (1 Jn 4,20) 
"Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is." (1 Jn 4,21)





Krisztus szerelme szorongat


E három keresztség (amely egy egész és tökéletes) után lesz a bizonyságtételünk, amely elpecsétel minket:
"Ő az a Jézus Krisztus, aki eljött víz és vér által: nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által; a Lélek pedig bizonyságot tesz róla, mert a Lélek az Igazság. Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: a Lélek, a víz, a vér; és ez a három egy." 1Jn5,6-8

Lélek = Új és örök élet, Istenben, Szent Lélek ereje
Víz = Az Élet hirdetése, az Ige hirdetése, Jézus beszéde
Vér = Ezekért viselt testi szenvedés, az Atya szövetségének általunk való megpecsételése


Egy a test, egy a vér. 
Krisztus Teste és Krisztus Vére teljesen egy az én testemmel és az én véremmel.
Isten előtt tökéletesen egyek lettek.
Ahogyan a mi Lelkünk is egyek.
Ezért lett A Keresztség.


"Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, 
mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; 
és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, 
hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. 

Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: 
ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. 
Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: 
új jött létre. 

Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, 
és nekünk adta a békéltetés szolgálatát." 
(2 Kor 5,14-18)


Hogyan mondjam el ennek a bejegyzésnek a rövid lényegét, úgy hogy megjegyezd és értsd?

Ne gondolj most már többet úgy a Krisztus Testével, mint ahogy a földi egyházak tanították, gondold így:


Krisztussal együtt Egy Test.


Vigyázzatok! Mert Babilon ugyanezeket hirdeti, de megveti a mennyei tartalmát.
Két út van, két ajtó. Mind a kettő a végéhez közeledik. Nagyon hasonlóknak tűnnek, mintha ugyanaz lenne, vagy ugyanarról szólna, de mégse.
Van a Krisztus, és van az Antikrisztus.
Kinézetre tökéletesen hasonlóak. Ám mi szeretjük testvéreinket, akik nem szeretnek bennünket, azok nem az Istentől vannak. Nemcsak, hogy nem szeretnek bennünket, de meg is fognak ölni. Ez a vér lesz az utolsó pecsét.
Ennyire egyszerű leleplezni az Antikrisztust.
Mivel Krisztusba keresztelkedtünk létünkkel ítéletet is hordozunk az istentelenek minden gonoszsága felett.


2012. augusztus 27., hétfő

Jól vagyunk


Előző írásomon tűnődve: Olyan Katie Meluás vagyok. Nem? 

Felteszem hát Csati macsi újabb képét. Senki ne rémüldözzön! Nagyon jól vagyunk.




Sötétségben


hello, hello

hát semmi se jó. 
Annyira jellemző ez rám most, kifogom a halat, visszaengedném, de végül nem, aztán haza hozom, de végül mégis elengedem.
És mindenképpen mindentől lelkiismeret-furdalásom van.
Hogyan legyen? és ha úgy lesz, jó-e?
hm
hát ne vess meg.
Látom én is.
Eltűröm.
Magam.
Azért jó volt kisétálni a kistóhoz, és látni milyen bika erő van bennem.
Fiam alig bírt lépést tartani velem.
Noha néhány napja, ez a kis séta is kivert.
Határozottan erősödök. Fizikailag.

Nem panaszkodom.
Hálát adok.
Keresem az örömöt.
Az Örömöt.
A megváltásban valót.
A kicsattanót.
Hu, nem akarok meghasonlani, de a világ búja-baja, és az Öröm között mintha.
A Menny Királysága, amely már győzött, de mégse?
És te a Szent Lélektől szóltál ott a tóparton.
Felkaptam rá a fejem
Kívánatos, én is tudtam így szólni régen.
Oh, hiába nálam bármi...
Nincs enyhülésem. Se Biblia, se ima, se úrvacsora. sóhaj, se te. ...

Tudod írni fogok neked.
Mint jó barátnőmnek.
Egy ismeretlennek.
Elmondom neked, mi minden történt velem.

Kedves Barátnőm! TestVérem!

Tudod, azt hiszem nem történt semmi.
Talán, ami még sohasem és ami mégis.
Szerettek és gyűlöltek és mégse.
Jó voltam meg gonosz és mégse.
Egyszerű, átlagos, rendkívüli és mégse.
Segítő, segített, szerető, szeretett, és mégse.
Olyan, mint egy rossz álom.
És mégse.
Sose álmodtam meg azt, amiben most vagyok benne.
Mindig mindent megálmodok.
Olyan nagyon vak vagyok. 
És már mégse.

Nem akarlak szomorúságommal tetézni.
Hisz nincs miért szomorúnak lennem és mégse.

Oh
semmi se történt.
gonosz a világ.
Jó a Menny csak nem látszik.
Meghaltam.
És mégse.
Nem tudom lesz-e feltámadás.

Te szeretsz, így is.
És én szeretném, ha őszinte lennél.
De nem hagysz el soha.
Pedig nincs miért itt lenned velem.
Nincs velem senki sem.
Vert had.

Nem vágyok semmire.
Soha nem vágytam. Szeretetre.
És mégis.

TestVérem, téged kértelek.
Kértem már mást is, azt most még nem kaptam meg.
Erőt kértem. Örömöt, boldogságot, felejtést.
Tiszta szívet.
Hogy adni tudjam Istent.

Most így sötéten nem jó.
Vagy mégis?

Szerintem nem jó senkinek.
se nekem, se nektek, se Istennek.
Nem értem, akkor miért?
Próba.
A ti próbátok is?

Nagyon szerettek. Látom.
Érdemtelenül.
Mindegy mit mondasz. Akkor is érdemtelenül.

Én is szeretlek.
Örültem, hogy tudtam segíteni neked. Kicsit.
Nem tudom mi végre még hogy vagyunk egymásnak?
Tudom nem kell a segítségem, de akkor?
Tudom, hogy 'csak szeretsz' de azt most tényleg nem érzem, oly nem látok.

Nagyon büszke vagyok rád.
Nagyon szeretlek.
Nagyon örülök neked.
Olyan mintha kapcsolatunk legalább 10 éve történt volna és már 10 éve vége.
Olyan mintha most se lennél, mint egy álom lépsz felém.

Kő az úton


 
Túrmezei Erzsébet
Kő az úton
 
 
Gondolod, kerül életed útjába
egyetlen gátoló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged
se, hogy lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
hogy te megállj mellette,
nézd meg a követ, aztán kezdj el
beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked Istennel találkozott,
utadba minden kő áldást hozott.




2012. augusztus 25., szombat

Akkor hát mit tegyünk?



"Mester mit tegyünk?"


Kérdezték keresztelő Jánostól azok, akik a Jordán partján végighallgatták prédikációit.

Keresztelő János, az utolsó ószövetségi próféta így prédikált:

"Készítsétek az Úr útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit:
minden szakadékot töltsetek fel,
minden hegyet
és halmot hordjatok el,
legyen a görbe út egyenessé,
a göröngyös simává:
és meglátja minden halandó az Isten
szabadítását."

A sokaságnak akik kimentek hozzá ezt mondta:

Viperák fajzata!

Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?



 Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket

és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban:

Ábrahám a mi atyánk!

A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa,

amely nem terem jó gyümölcsöt kivágatik, és tűzre vettetik.

---

Kérdezem, mint Jézus kérdezte: Kitől volt keresztelő János?

Igaz ez: A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén?

Amely nem terem jó gyümölcsöt kivágatik, és tűzre vettetik.

Keresztelő János a bemerítkezésre jövőknek kiáltotta:

Viperák fajzata!


Teremjetek jó gyümölcsöt!


Isten népének mondta!

---

A sokaság pedig megszeppenve megkérdezte:

Akkor hát mit tegyünk?


Mit tegyünk, hogy jó gyümölcsöt teremjünk?

Mit tegyünk, hogy megmeneküljünk?

Isten eljövendő haragja elől.


Isten népe!
Keresztelő János válaszol, ezek a megtéréshez való jó gyümölcsök:

- Akinek két ruhája van,
adjon annak, akinek nincs.

- Akinek van ennivalója,
adjon annak, akinek nincs.

Az adószedők is megkérdezték, hát mi?
- Semmit ne hajtsatok be többet, mint amennyi meg van szabva.

A katonák is megkérdezték, hát mi?
- Senkit ne bántalmazzatok, meg ne zsaroljatok, és elégedjetek meg zsoldotokkal.

***

Keresztelő János mond még valamit.

"Én ugyan vízzel keresztellek titeket.
De eljön az aki erősebb nálam, 
és én még arra sem vagyok méltó, 
hogy saruja szíját megoldjam."


Testvérem! Te méltó vagy rá?
Hogy Jézus Krisztus, a Király saruja szíját megold?

Azt mondja Jézusról:

"Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.
Kezében szórólapát lesz, és
megtisztítja szérűjét:
a gabonát csűrébe takarítja, 
a polyvát 
/értéktelen, más idegen anyagot/
pedig megégeti olthatatlan tűzzel."

És ismét:

Megtisztítja szérűjét.
Kezében szórólapát lesz.
A gabonát csűrébe takarítja.
Az értéktelent pedig megégeti olthatatlan tűzzel.

Kedves Testvérem, az értéktelen ott növekszik az értékes között.

Keresztelő János azt mondja, Jézus az, akit követnünk kell, Ő az, aki megtisztítja szérűjét. Ő lesz az arató.

Felkészültél már, hogy fogadd Jézust?
Sokkal erősebb, nagyobb Ő, mint Keresztelő János, és sokkal többet kér követőitől, mint Keresztelő János.


Keresztelő János vízzel keresztelt - Jézus tűzzel / tűzkeresztség

Keresztelő János jó gyümölcsöket kért - Jézus az egész életedet / lelkedet


Túlmentünk már azon a korszakon, hogy elég lesz csak jónak lenni!
Túlmentünk Keresztelő János korszakán.


Jézus többet vár tőled!


Hacsak vízzel keresztelkedsz és jó leszel,
csak Keresztelő János tanítványa leszel.

Ha tűzzel és Szent Lélekkel keresztelkedsz 
és az életedet adod Jézusért,
Jézus tanítványa leszel.


Csak Jézus az Út, az Atyához!
Csak Jézus az Igazság!
Csak Jézus az Élet!


Teremjetek tűzkeresztséghez méltó gyümölcsöket!



2012. augusztus 24., péntek

Szerelemmel szerettelek



"Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok,
azok is énvelem legyenek;
hogy lássák amaz én dicsőségemet, amelyet nékem adtál,
mert szerettél engemet e világ fundamentumának felvettetése előtt.
Igaz Atyám,
e világ téged nem ismert,
én pedig ismertelek téged,
ezek is tudják, hogy én te tőled bocsáttattam.
És a te nevedet megjelentettem nékiek,
és megjelentem,
hogy a szerelemed, amellyel engemet szerettél,
légyen ő bennek és én is őbennek."
(János ev. 17,24-26)

Egyik kedvenc igerészem Jézus főpapi imája.
Ebben a 1695-ös fordításban olvasva adta ki az Ige, azt, amit már a Lélek régen kijelentett nekem.

Mégpedig, hogy

az Atya szerelemmel szerette/szereti a Fiút.

Az Atya mindent a Fiúra tekintettel, a Fiúnak teremtett.
A Fiú, fiúi szeretettel szereti az Atyát. Embereket akart ajándékozni az Atyának. Azokat, akiket az Atya kiválasztott.

A Fiú azokat az embereket, akikért az életét adta, menyasszonyának nevezi.
Az Atya a vőlegényt és a menyasszonyt egy párnak látja. Mivel az Atya szereti a Fiút, és együtt örül a vőlegénnyel.

Az Atya és a Fiú közötti szeretet-közösség tehát szerelem. Amely szó tehát itt azt jelenti: személyreszóló, egy szermélyre irányuló, mély, meghitt, hűséges, odaadó.

Ebben a szeretet-kapcsolatba hívta meg az embert Jézus. Ha pedig belehívta, akkor nem kívülről fogjuk nézni az Atya és a Fiú szeretetközösségét, hanem benne leszünk. Közötte állunk. Részesei leszünk.

A Fiú könyörgött az Atyához, hogy így legyen.

A Fiú a Földön élve megmutatta tanítványainak, a menyasszonynak, hogy Ő és az Atya egy szeretet-közösségben vannak. Egyek. Hogy minden hatalom neki adatott, az Ővé, ahogyan az Atyáé volt. Az Atya neki adta. Megmutatta csodáival, gyógyításaival, a vakember szemének újrateremtésével, a vihar lecsendesítésével, a vízen járásával, stb.

Jézus mondta, ha szavainak nem hiszünk, higgyünk a cselekedeteinek, mert Ő azt mondta, senki ember őelőtte ilyeneket nem tett.

Azt is mondta, hogy viszont Ő utána, az Ő tanítványai mindezeket megteszik, sőt még ezeknél sokkal többet is. Azért, mert a Fiú lelke lesz ezekben az emberekben.

A Fiú lelke azt jelenti, hogy már most benne vagyunk az Atya és a Fiú szeretetkapcsolatában. Az Atya, már most úgy szeret minket, mint a saját Fiát.

Az, hogy a Fiú megváltott minket, kiválasztott és megigazított nemcsak azt jelenti, hogy örökéletünk van. Hanem azt is, részesei vagyunk az Atya és a Fiú közötti szeretetkapcsolatnak. Tökéletesen egészen birtokolva azt. Nemcsak minket szeretnek ilyen szerelemmel, hanem mi is így szeretünk.

Nyilván mindez még nem lett teljesen látható, de látható lesz.


Az idő elfogyott.

Van ilyen, hogy az idő elfogy. És, hogy többé nem te ember irányítod az életedet, hanem az Akié.

A kegyelem márpedig, ha bőségesen rád akar áradni, megtudod-e akadályozni?

Az Atya meghívott Jézus Krisztuson keresztül az Ő szeretet-közösségébe, ami a Fiúval együtt Neki van. Ebbe a kapcsolatba nem angyalokat hívott és nem törpéket, és nem óriásokat és nem marslakókat. Hanem a földi sárból készített földi embert hívta.

A te lelked, a Fiú lelkével együtt kiáltja bensődben: Abbá Atyám!

vagyis azt, hogy:

Szeretlek Atyám, Imádlak Atyám, Szeretlek Atyám, Imádlak Atyám!
és kiáltja azt is:
Szeretlek Uram, Imádlak Uram, Szeretlek Uram, Imádlak Uram!


Az Atyában nincs félelem és nincs aggódás. A Fiúban sincs.


A Fiú megállás nélkül kiáltja:

Szeretlek Atyám, Imádlak Atyám, Szeretlek Atyám, Imádlak Atyám!
és kiáltja a menyasszony felé is.
Úgy szeretlek Téged, hogy az
életemet adtam/adom érted, szeretlek Téged!


Az Atya megállás nélkül kiáltja:

Szeretlek fiam, Szeretlek fiam!
Gyönyörűségem vagy!
és kiáltja a menyasszony felé is:
Szeretlek Lányom, Szeretlek Lányom,
mert szeretem a Fiam!
Ő téged választott!
És én választottalak a Fiamnak.

És az angyalok, és mennyei seregek, akiket ezt látják, kiáltanak fel örömükben: oh mily csodálatos! Imádunk titeket! Szent, szent, szent a mi Istenünk! Jó nekünk így lenni.

És kiáltod te is, mert nem rémülsz már többé, mint Péter a hegyen, amikor az Atya fényes ködből szólott:

"ez az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm,
(akiben megnyugodtam)
 Őt hallgassátok."
(Lk 17,5)

A tanítványok megijedtek, mert még akkor nem tudták, hogy az Atya szereti a Fiút, és a Fiú szereti az Atyát, és a Fiú szeret minket. Ezért Jézus illette őket és mondta nekik, gyertek keljetek fel, ne féljetek itt a földre borulva, menjünk, mert még sok dolgunk van! - Megijedtek, mert azt hitték meghalnak.

De ti, mostani Jézus tanítványok, mindezt már nagyon jól tudjátok. Már nem vagytok Péterek már nem rémüldöztök, ha az Atya hangját halljátok! Tudjátok, hogy nem haltok meg, hanem örökéletetek van, de azt is tudjátok, hogy milyen csodálatos szeretet-közösségbe hívott meg titeket a mennyei Atyátok?

Hát akarnátok-e bármi rosszat belevinni?
E mennyei szent egységbe?
Jöjjön el a Te országod,
legyen meg a te akaratod,
amiképpen a mennyben, úgy a Földön is.
És Jézus mondta:
a mennyek országa lejött a Földre,
itt van közöttetek.
Ismerjétek fel!
Szeressétek egymást,
ahogyan én szerettelek titeket!


2012. augusztus 23., csütörtök

Ha az ajtó bezárul



Akkor most tételezzük fel azt a dolgot, hogy a szentek száma betelt.

Már nincs üres hely a Mennyben.

Az ajtó bezárult, akik itt maradtak a Földön, azok számára annyi olaj maradt, amennyit összegyűjtöttek maguknak. Ők a ráadás. A mennyeiek száma betelt.

Tételezzük fel, hogy eljön az idő, amikor nem tudsz magadnak már több Igét megérteni. Hanem annyi megértésed, világosságod marad, amennyit gyűjtöttél.

Tételezzük fel, hogy futnunk kell majd, menekülnünk, ahogy Jézus mondta, hogy az utolsó időkben  Jeruzsálemet hadsereg keríti be. Ami igen közel van, s már-már meg is lett, a mi időnkben.

"Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak a pusztulása. Akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, költözzenek ki onnan; akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda." (Lk. 21,20-21)

Tételezzük fel, hogy nagy nyomorúság (nagy szükség) szakad a földre.

Tételezzük fel, hogy jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása miatt a népek kétségbeesnek az ő szorongattatásukban és tanácstalanságukban.

Tételezzük fel, zúgni és háborogni fognak a tengerek.

Tételezzük fel, hogy az emberek elhalnak a félelem miatt, és annak várásától, ami következni fog, mert az egek erősségei megrendültek.

Tételezzük fel, hogy Jeruzsálemet elpusztítják, mivel ha látjuk majd, hogy hadsereg veszi körül, akkor elközelgett, tehát meg lesz a pusztulása.

Mert a tenger zúgása lehet a nemzetek zúgása is. És mondja Jézus, hogy az egész földkerekség minden népére, kik a földkerekség színén laknak tör hirtelen a veszedelem, oly hirtelen, mint egy tőrdöfés.

De Jézus nekünk, akik benne hiszünk ezt mondja:

"Vigyázzatok és imádkozzatok,
hogy méltókká tegyen Isten titeket, hogy mindezekből kiszabaduljatok, 
hogy ezen dolgok mellettetek eltávozzanak."
(Lk 21,35)

Mondja, hogy úgy tudunk vigyázni, ha a mi szívünk nem dobzódik, nem részegeskedünk, és nem e világ dolgaiban szorgalmatoskodunk. Tehát figyelünk és imádkozunk, szüntelen Isten országát keressük, mert mondja, ha már látjátok, hogy bimbózik a fügefa, ugye tudjátok, hogy közel a nyár?
Ha mindezeket látjátok, ugye tudjátok, hogy az Úr Jézus már nagyon közel, az ajtó előtt áll?

És azt is tudjuk, hogy az Úr Jézus azt mondta, ha fogságba visznek minket, akkor nem kell azon gondolkoznunk mit kelljen mondani, mert a Lélek majd akkor kijelenti.

Ugye azt is mondta, hogy semmifelől ne aggódjatok, hajatok szála sem fog görbülni. (Lk 21,18)

De mégis az Úr azt mondja imádkozzunk, hogy méltókká tétessünk az Atya előtt, hogy mindezekből megmentsen minket.

Bizonyos, ha egészen Ábrahám hite és bátorsága szerint cselekszel, méltó leszel.
Ábrahám hitt az ÚRnak. Kiment földjéről és egész életében nem tett mást, mint bejárta azt a vidéket, amit az ÚR magának kinézett, hogy odatelepíti le népét. Igen. Isten népe! Hogy odatelepít le minket, téged és engem. Nem emberi erővel és nem emberi hatalommal, hanem maga a Királyok Királyának vezetésével, Jézus Krisztussal, aki jön az Égből, mennyei seregével.

És azt tudjuk, hogy az ígéretek Ábrahámnak adattak és az ő utódának. Nem az utódainak, hanem az utódának. Ez az utód pedig tudjuk Jézus Krisztus, az Istennek Fia. Jézus Krisztusban, mi mindannyian, akik hiszünk jogosak vagyunk Ábrahám minden ígéretére. (Gal 3,15-18)


Ábrahámtól a mennyei Atya kérte, hogy áldozza
fel a fiát, de végül visszavonta.
A mennyei Atya azonban valóságosan
feláldozta értünk az Ő saját Fiát.



Arról pedig ne felejtkezettek meg testvéreim, hogy bennünk a Fiú Lelke lakik, akit az Atya elküldött nekünk.

Teljességgel fiak, ami azt jelenti, teljességgel örökösök, ha örökösök mindenben részesülünk, még az ítélet végrehajtásában is, nem csak a jövendő királyságban és a papságban, és a mennyei szálláshelyek elfoglalásában.

"Örvendezzenek az Ő szentjei dicsőségesen:
énekeljenek az ő ágyas házukban.

Az erős Istennek felmagasztalásai legyenek az ő torkukban,
és kétélű fegyver az ő kezekben.
Hogy a pogányokon bosszút álljanak és megbüntessék a népeket.
Hogy megkötözzék azoknak királyait vasláncokkal,
és azoknak fő-fő embereiket megbéklyózzák.
Hogy a megírott ítélet szerint cselekedjenek velük.

Ez minden szentjeinek ékessége.

Halelu Jah!"

(Zsolt 149, 5-9)


Vajon a Fiú lelke lakik benned, teljességgel gyűlölöd a bűnt, hogy megfizethess minden bűnt cselekvőnek, az írott ítélet szerint?

"Fussatok ki Babilónból én népem, és ne legyetek részesek az ő bűneiben, hogy az ő büntetéseivel ne büntesselek. Mert az ő bűnei meggyűlvén, szinte az égig hatottanak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól. Fizessetek úgy néki, amint ő fizetett néktek, és kétszerrel kettöztessétek meg néki a büntetést az ő cselekedetei szerint, amely pohárból itatott titeket, ugyanazonból két annyit adjatok néki innia. Mennél feljebb emelte volt magát, és mennél nagyobb gyönyörűségben élt, annál nagyobb kínnal és keserűséggel sírással fizessetek néki." (Jel 18,4-7)



Mindez pedig nem most, hanem ha Fiú eljött és magához emelt téged, hogy felruházva minden erővel, végrehajtsd akaratát, az ítéletet.

"Jól vagyon URam mindenható Isten, tökéletesek és igazak a te ítéleteid." (Jel 16,7)


Mert, ha az ítélet nyilvánvalóvá lesz, nyilvánvalóvá lesz minden.

"E világnak országai lettek a mi Urunké és az Ő Krisztusáé, ki mind örökkön örökké uralkodik." (Jel 11,15)

"Hálákat adunk tenéked Uram mindenható Isten, Ki vagy, Ki valál, és Ki jövendő vagy, mert a te nagy birodalmadat kezedhez vetted, és a te országodat elkezdted." (Jel 11,17)

A mennyek Országa közöttünk tanítványai között volt (és van), amíg Jézus a Mennyben tartozkodott.
De a mennyek Országa látható módjában is lejön a Földre a mi Urunkkal, hatalommal és erővel, amikor kezébe veszi azt. Nem lesz többé más uralom a világon, csak a mi Urunk, Jézus Krisztus uralma.

Az eljövendő népek zavarodásában és kavarodásában tűnik majd fel a szentek állhatatossága.
Vigyázz, ha fogságba viszel embereket te is fogságra jutsz.
Ha megölsz fegyverrel embereket téged is megölnek.
Itt fog feltűnni tehát a szenteknek állhatatos hitük és békességes tűrésük. Valóságosan nem mindegy, milyen 'munkahelyet' foglalsz el. Nem biztos, hogy a legbiztonságosabb tűnik a legjobbnak is.

Imádkozz, hogy békességes tűrésed legyen néked.
Imádkozz, hogy ami erre a világra jön, azokból megmenekülhess, hitedet és szeretetedet a legnagyobb tisztaságban megőrizve. Fegyver és erőszaktétel nélkül Jézus útján járva.

Állhatatosságotokkal (békességes tűrésetek által) nyeritek meg majd saját lelketeket. (Lk 21,19)

Oh békességes tűrés! Amennyire csak tőletek telik, mindenkivel békében éljetek! (Róm 12,18) Tiszteljétek a királyt, de engedelmeskedjetek Istennek! (Róm 13,7)
"Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon bennetek békességben." (2Pt 3,14)
Az idő gyorsul.
A kegyelem ideje lejárt. Az ajtó becsukódott. A keskeny út még keskenyebb lett. Lehetséges, az út helyében már csak itt-ott kövek vannak, amely felfelé vezet a Mennybe. Vigyázz le ne ess a keskeny útról, amelyet szorosan tövisek vesznek körül, szúr az téged, szűkös és romos az. Figyelj lábad elébe. Előre menjél.

Akinek van, annak még adatik, akinek pedig nincs, az is elvétetik amilye van, és ezt itt értsd a hitedre, az olajra, amit összegyűjtöttél magadnak, hogy világítson éjjelre.

Vigyázz, mert az idő lejárt.


2012. augusztus 22., szerda

Az a három év ...


Túrmezei Erzsébet:
AZ A HÁROM ÉV...


Elmúlt. Hirtelen, mint a többi mind.
Alig jött, és tovasuhant megint.
Év lett volna? Vagy tűnő pillanat?
Mennyi mindenre nem telt, nem maradt.
Rá se értek virággá fesleni
lelkem bimbóban alvó tervei.
Régi adósságok roskasztanak,
mert olyan rövid volt a perc, a nap.
De mélyen egy felismerés sikolt:
Mesterednek csak három éve volt!

És elég volt, és mégse volt kevés.
Tengernyi kín fogadta, szenvedés.
Az elveszett világ váltságra várt.
Milliók hordtak görnyesztő igát.
S ő rövid három földi év után
azt mondhatta: "Elvégeztem, Atyám!“
Abból a három évből lett nekem
szabadulásom, békém, életem,
s aki él, azóta abból él.
Századok tűnnek, mint hulló levél...
De megoldás örökre az marad,
mit Ő elvégzett három év alatt.

Míg három évnek titkát vallatom,
s tűnő évek zenéjét hallgatom,
új évem imádkozva, csendesen
abba az isteni kézbe teszem,
mint valamikor rég egy kisgyerek
az ezreknek elég öt kenyeret
fenn a hegyen kezébe tette le.
S boldog csoda történik vele:
pillanata nem pillanatot ér!
Lesz belőle áldott csodakenyér!
Minden perce, morzsája viszi szét
három év erejének jóízét.




2012. augusztus 18., szombat

Érintések

2007.11.20-ai írásom:



Úgy emlékszem, kislánykoromban, valahogy kezembe került egy feszület.
Kicsi volt, a tenyeremben elfért. Számhoz emeltem és megpusziltam. Megsimogattam.
Semmit sem tudtam Róla. Soha senki nem beszélt nekem Istenről.
Volt egy kicsi márvány könyvecske is az asztalomon, belevésve egy kereszt.
Gyakran megsimogattam a keresztet. Pedig semmit sem tudtam Róla, de ösztönösen éreztem, békét ad nekem.

Oh átkozott sötétség, előlem mindent eltakart. Istent nem láttam.
Egy ember sem találtatott környezetemben, aki nevelgetett volna Számára. Puszta volt minden körülöttem.
De Ő látott engem. Megmentett, amikor csapdába kerültem. Senki se értette, hogyan menekültem meg.
Ösztönösen vonzott Ő, de nem tudtam, hol keressem. Vágyódtam utána, de kiszikkadt, puszta volt körülöttem minden. Amikor pap jött házunkhoz, ellökött magától, pedig szinte megfogtam palástja szélét, úgy kértem szótlanul: beszélj!

Senki nem volt közelemben. Senki nem mondta el, ki Ő! Hogy Ki az, aki vonz engem.

Egyszer történt valami. Kórházi ágyamban feküdtem. Oly meggyötört voltam, hangtalan tudtam csak szólni, „Isten, ha vagy, segíts nekem!”

És éjszaka jött valaki, egy fiatal nő, fehér ruhában. Megsimogatta arcomat.
- Oly kietlen puszta volt körülöttem minden. Senki nem volt, hogy Róla beszéljen. -
Ahogy arcomhoz ért keze, felébredtem. Csak nem álom? Alig mertem mozdulni. Éreztem keze illatát. Ki Ő? Oly gyengéd volt, annyira szeretett, olyan finom volt keze illata.
Ki Ő? Egy mennyei követ? A szobában sötét volt, mégis láttam Őt. Magamba szívtam gyönyörű illatát, és úgy éreztem, most már minden rendben lesz, mert tud rólam az Isten, szeret. Meglátogatott engem.

"Bocsáss meg, mert oly méltatlan vagyok.
Köszönöm szereteted, köszönöm érintésed, köszönöm hűséged Istenem, hogy Te magad jöttél el hozzám a puszta sötétségbe, amikor senki sem volt, hogy Rólad beszéljen."

Hogy kórházi ágyamban ezt a csodát megéltem, 1992. novembere volt.
1994. tavaszán befogadtam az URat. 1995. nyarán Velencén voltam táborban az agapé gyülekezettel.
A gyülekezetben, egy alkalommal "Szent Lélek kiáradása" volt. Ez úgy történt, hogy sokan előre mentek a színpad elé, arra várva, hogy a pásztor rájuk tegye a kezét. Én nem mentem ki, de elég közel ültem a színpadhoz.

A hátam mögött lévő sorok teljesen kiürültek, és az emberek, akik kimentek tömegestül kezdtek "eldőlni" a földre. Leginkább Emesére emlékszem, aki nagyon ellene volt ezeknek a dolgoknak, de mégis kiment, és amikor eldőlt, Terike, a nénikéje félve rohant oda hozzá, hogy mi történt vele. Emese valami extázis félébe került, nem szólt, nem is mozdult, ezzel nagy riadalmat keltve az egyébként nagyon Istenfélő Terikében. Én csak csodálkozva néztem ezeket a dolgokat.

Nekem az ilyen extázisban lévő dolgok inkább félelmetesnek tűntek, másrészt a Szent Lélekről meg voltam győződve, hogy egy nagyon szelíd Lélek, aki nagyon szelíd lélekre vágyik.

Néztem a történteket és zavarban voltam. Most mit tegyek? Hátam mögött csak egészen hátul voltak emberek, én meg csak itt ülök a padon és nézek. Ezért imádkozni kezdtem. És ahogy imádkoztam, nagyon nagy súllyal rám estek azok a fájdalmak, amiket szüleim okoztak megtérésem miatt. Nagyon fájt. Annyira fájt, hogy oldalt dőltem a padon és zokogni kezdtem. Igazság szerint szégyeltem volna magam, hogy nyilvánosan zokogok, de most nem tudtam törődni vele. Nagyon nagyon fájt, és nagyon magányosnak éreztem magam, hogy ennyire magamra maradtam fájdalmaimmal, itt a testvéreim között. Valójában senki sem tudta, hogy én mennyi szenvedést éltem át, életemet is kockáztatva azért, hogy Istenben higgyek.

Zokogásom közben, ami pár percig tartott, az arcom csupa-csupa víz lett. A hajam is. És ekkor csoda történt.

Egy fiatal nő állt a hátam mögé. Nagyon lágyan megsimogatta az arcomat, és a tincseket, amik vizesen arcomban lógtak a fülem mögé igazította. Annyira jól esett, hogy idejött, hogy rögvest abbahagytam a sírást. Ő ekkor a fülemhez hajolt és ezt súgta: "Isten gyógyítsa be minden sebedet". És én a meglepetéstől szólni sem tudtam. Ki Ő? Lelkem hirtelen megnyugodott, lassan felültem, hogy megnézzem ki az, de a hátam mögött nem volt senki. Hátul messze álltak az emberek, csodálkozva néztem, és azon gondolkoztam, hogy ahhoz, hogy valaki visszaérjen - ilyen gyorsan -  futnia kellett volna, sőt repülnie.

De aztán arra gondoltam, hogy hátul van egy pszichologusnő, biztosan ő volt, bár róla alig tudtam elképzelni, hogy ilyen lágyan érintsen, de bizonyos, hogy ő volt, mert ő biztosan, hogy ennyire ismeri az emberi lelket, hogy pontosan tudta miért zokogok.
Mégis megállapítottam magamban, ha ő volt szinte rohannia kellett, hogy eltávozzon tőlem. De miért is futott volna? Miért nem maradt volna továbbra is itt vigasztalni. Biztos ez is a pszichológiához tartozik, magyaráztam magamban. 

Amikor lassan lecsengett a "Szent Lélek kiáradása" a színpad előtt, közelemben mindvégig ült egy lány, megkérdeztem, látta-e, hogy ki volt az, aki engem megsimogatott. De mivel már ezt is olyan félve kérdeztem, hogy amikor azt mondta, nem látta, és szerinte nem volt itt senki, én már többet nem is mertem kérdezni. 

Ezen az alkalmon történt, hogy Isten nagyon erősen szólt szívemben: "menj oda a Mártihoz."
Mivel semmi többet nem mondott, és én nekem a Márti egyébként nagyon unszimpatikus volt, tehát megtettem az alkalom végén, mivel azt hittem, azért küld Isten, hogy bűnbánatot tartsak előtte és bevalljam mennyire nem tetszik nekem :), és amikor odamentem, emígyen szóltam hozzá, szinte lehajtott fejjel. "Én nem tudom miért, de ide kellett jönnöm hozzád."
És akkor ő hangosan felnevetett, „milyen érdekes, bogi, Isten nekem is ezt mondta, hogy beszéljek veled.”
Aznap este sokat beszélgettünk, és azóta, hogy nagyon jó barátok vagyunk. Dicsőség Istennek.:)

Visszatérve a pszichológushoz, mivel meg voltam győződve róla, hogy csak ő lehetett, aki hozzám jött, ezért úgy voltam körülötte, mint a légy. De konkrétan rákérdezni nem mertem, mert nagyon féltem a szégyentől. Ezért csak próbáltam beszélgetni vele. Kemény ember volt.:) valójában akkor sem, és most sem hiszem, hogy ő simogathatott volna meg, de adott egy jó tanácsot, amit szívembe véstem, és megfogadtam, hogy járjam csak az Istentől kapott magam útját és senkivel és semmivel ne törődjek. 

Ez később nagyon is jellemző lett rám.:) /Köszönöm Koncz Ilona. :) /

---

2012. augusztus 17-én úgy látom, hogy akkor most ez a 17 évvel ezelőtti este, egy nagyon jó ima-alkalom volt. :) Angyali érintésekkel.