Túrmezei Erzsébet:
Mégis - virág
Tegnap a Táncsics-utcán,
az úttest kövei között
tekintetem aranyló portulácska
ragyogó színfoltjába ütközött.
A kicsi mag kövek közé került:
mégis! Tapossák lábak, kerekek:
mégis! Csak egy csippetnyi földje van:
mégis! bontja az aranykelyheket.
S nem kérdezi, kinek szolgál vele.
Mosolyog minden sziromlevele.
Megtűrt lakója szürke, vén köveknek.
Ma eltapossák, holnapra újra nyit.
Újra kibontja fénylő szirmait.
Kis mégis-virág, csodállak, szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése