"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2012. július 29., vasárnap

Az Atya és a Fiú együtt


Jézus mondja:

"Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön."
Máté 28,18

Ezen az Igén gondolkoztam:


"Mert Isten (az Atya) mindent az ő (Jézus) lába alá vetett. 

Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, 
nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent. 

Amikor pedig majd alávettetett neki minden, 
akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, 
aki alávetett neki mindent, 
hogy Isten legyen minden mindenekben."

1Kor 15,27-28


Jelenések könyvében írva van, hogy "a királyi széken ülőé (az Atyáé) és a Bárányé (a Fiúé) az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké." (Jel 5,13)

Az Atyáé, és az Ő Fiáé, minden hatalom, minden dicsőség. 
Méghozzá örökkön-örökké.

A Jelenések könyvének 19. részében írva van egy menyegző. A Bárány menyegzője.

Erről tudunk, ezt várjuk:

"Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük Őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült a menyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti." Jel. 19,78

Jézus ezzel a menyasszonnyal fog 1000 évig uralkodni a Földön. Ebben a menyasszonyban az Ő Lelke. Ők egyek. Ez a menyasszony tiszta és feddhetetlen. Lakóhelyüket a szentek táborának nevezi, és szeretett városnak, de még nem a mennyeinek, nem az új Jeruzsálemnek. (Jel 20,9)

A Jelenések könyvének 20. részétől írva van az ezeréves uralom a Földön.

"Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig." Jel 20,6

Lehet úgy hívni ezt a korszakot, a szentek valódi szent közössége (azaz a Krisztus Teste, a Fejjel együtt, Jézus Krisztussal magával) a régi Földön. /Ez az ezeréves korszak a földi és a mennyei találkozása. Jézus Krisztus ezt hordozza magán, ezt a feladatot vállalta, tehát a földi és a mennyei találkozását. Ő volt, aki értünk földi lett, pedig mennyei. Ő volt, aki kezdetektől közbenjárt értünk, emberekért. Ez az ezerév mintegy utolsó előszoba a tisztán Mennyeibe./

Ám ezek után látunk egy "másik" menyasszonyt. Vagyis, ahogy a Biblia írja: mintegy menyasszony. Ezt közvetlenül azután mondja, hogy az Atya ítél. Miután minden ember az Ő (az Atya) trónusa előtt megállt. (Jel 20,11-15)

Ez a menyasszony, új Jeruzsálem 'már nem' a szentek igaz cselekedetei, 'már nem' az a Krisztus Teste, amely földi is, hanem a Menyből száll alá. Mint egy elkészítve az Atyától a szenteknek, és a Fiának, az új Földön, és új Ég alatt, ez az Új Jeruzsálem. Mintegy Krisztusnak és az Ő népének szállása. Gyönyörűen van leírva, hogy milyen lesz. Gondolom, hogy azok, akik mennyei látogatásokat tesznek, ebben a most készülő - szerintem folyamatosan készülő - mennyei városban járnak. (Jel 21,10-21)

Ez pedig, ez az Új Jeruzsálem, az Atya nagy ünnepsége Fiával, és az Ő - véren szerzett - népével. Ez az Atya ajándéka a Fiúnak, és ez az a pont, amikor az Atya visszakap minden hatalmat a Fiútól. A tökéletes beteljesedés minden értelemben. Megszűnik a földi, és mennyei lesz minden. Végre Isten népe együtt az Atyával, teljes egységben, a Fiúban.

"És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve." Jel 21,1-2
"Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá." Jel 21,10
"Benne volt az Isten dicsősége" Jel 21,11

Tehát Isten Fiának minden a lába alá lett vetve, egy ideig, amíg Ő is maga alá nem veti annak (az Atyának), aki neki alávetette. Így lesz Isten mindenekben. Az Atya a Fiúban, Fiú az Atyában. És az egész teremtettség maradéktalanul Istenben. Egységben a Szentséggel. Vagyis a tökéletes Szeretetben. Itt már a régiek elmúlnak, és egészen új lesz minden, ebben az újban teljesen tökéletesen benne lesz az Isten (az Atya) dicsősége. Maga a Menny lesz ez, és többé nem lesz ezenkívül semmi sem.

"Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány. (Jel 21,23)
Az ezeréves királyság egy közbülső megszabott idő. A szentek felkészítésének ideje, színről színre együtt Krisztussal, aki terelgeti őket, mint jó pásztor és tanítja őket, hogy az Atya elé állíttassanak.
Az ezeréves királyságban Krisztus van az Ő - vérén szerzett - népével a régi Földön. Az Atya pedig a Mennyekben van.
Itt ebben az ezeréves korszakban egy trónt látunk, a Krisztusét, illetve trónokat, akik együtt uralkodnak Jézussal (Jel 20,4). Még tehát a régi Földön, és még egyszer megtámadván a régi rendszertől.

Az új Ég, és új Földön, az Új Jeruzsálemben már egy másik helyzetet látunk: "az Isten (az Atya) és a Bárány (az Ő Fiának) trónusa lesz benne." Jel. 22,3 Vagyis Krisztus mellett benne látjuk az Atyáét is.

Az Atya (az Isteni, vagy Isteni dicsőség) tehát nem beleereszkedik, beleszáll a régibe, hanem egészen újat ad. Azt hozza, ami, vagyis tisztán a mennyeit, egyesítve az Istenit az Emberivel. Jézus Krisztusban. Aki leszállt az a Fiú volt.

"És szolgái imádják Őt (az Atyát), és látni fogják az Ő (az Atya) arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké." (Jel. 22,3-5)

Jézus mondja: "Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk." (Jel 17,22)
Ez eddig nem láthattuk mi szentek - az ezeréves királyság alatt sem - az Atyát, csak a Fiút. Ám az ezeréves királyság után, mi is látni fogjuk az Atyát, akik tisztelik az Ő Fiát. Színről színre, ahogyan a Fiú. Mert szentségben tökéletessé tesz erre minket az Ő Fia. Mi is trónokat kapunk, és velük együtt, az Ő dicsőségükben (az Atya és a Fiú dicsőségében) fogunk uralkodni.
Az ezeréves királyság után, az Új Jeruzsálemben színről színre látni és érteni fogjuk, az Atya és a Fiú szándékukban, akaratukban, vágyaikban, szentségükben egyek. Bennünk pedig semmi félelem nem lesz, mert mi is Ővelük együtt leszünk. Minden gonoszság, és sötétség eltöröltetik. Ez már a Menny.
Tisztán: mennyei. Vagy másképpen a Szentek Szentje. A tökéletes helyreállítás.

A történet vége és célja tehát ez.

Jézus Krisztus az egyedüli,
aki az Atya dicsősége elé állíthat minket, 
feddhetetlenségben, ujjongó örömmel.
Júd 1,24


Krisztus Teste




Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?


Akkor Jézus kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt:

"Íme az én anyám, és az én testvéreim!

Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát
az az én fivérem, nővérem és az én anyám."


Két napja ezt a weboldalt olvasom: http://golgotha.uw.hu/

Ebből különös tekintettel javaslom az Isten rejtélye címűt. De egyébként mindegyiket. Érdekes átgondolni a Szentháromság-tan érvényességét. Gondolkozzunk a Szent Lélekről. Ez utolsó időkben a Szent Lélek és Krisztus Testének titka meg fog nyittatni a szent maradéknak.

Az alábbi vázlatom ebből a honlapból kigyűjtésem, amin gondolkoztam. Szavak, mondatok, gondolataimmal.

Krisztus Teste és a Szent Lélek téma az Atya rendelkezése, minden gyermekének magának fogja kijelenteni, Szent Lelke által, ezekben az utolsó órákban.
Ő maga fogja kijelenteni. Mindent meg fogunk érteni, otthon, egyedül vagy testvérekkel imádkozva, beszélgetve.
Két ajtó van. Mind a kettő egyszerre fog bezárulni. Az egyik a Mennybe vezet, a másik Babilonba.

Törekedj bemenni a Mennyei kapun még. Egyre kisebb a rés, egyre szorosabb. De te törekedj bemenni.
Ha jön a sötétség, annyi olajad lesz, amennyit gyűjtöttél. Elég lesz, imádkozz, hogy jöjjön a menny Ura, vagy múljon el a sötétség.
A te kis mécsesed elég lesz. Ne félj. Az olaj az Ige ismerete.

Ne bántson, hogy kizártak, kicsuktak Babilonból. Babilon hamarosan el fog égni.

---


Ez a szövetség, az Atya és az Ő Fia közötti szövetség.
Az Ő kettőjük közötti szövetségbe keresztelkedtünk bele.
Ez a szövetség örök.
Ezt a szövetséget osztotta meg velünk.

Jézus: Hogy az a szeretet, Atyám, amellyel engem szerettél a Fiút, bennük legyen, és én is őbennük.

Az Atya szereti a Fiút.

Az Atya a Fiút szereti.

A Fiú zsákmányt rabolt magának, az emberek közül. Halála által meghívott az Atya és a Fiú szövetségkötésébe, az pedig a Szeretet. Öröktől fogva van, örökké lesz.

Teremtsünk embert a képmásunkra.
Az Atya és az Ő Fia teremtette az embert. Mikor mondta, teremtsünk embert a képmásunkra. Ezért a többes szám.
Képmásunkra: isteni lélek részesei legyenek. Kivételes az ember. Isteni lélek részese.
Elohim jelenti, hogy az Atya mindent egységben a Fiával tett.

Képmás, alakzat... Jézusnak volt alakja, mielőtt megszületett Betlehemben. Mennyei alakja. Látták őt a tűzkemencében a három zsidó fogoly Babilonban.
A zsidó népet a Pusztában az Úr angyala vezette, ez lehetett maga Jézus.
Ábrahámnak is megjelent az Úr, angyalok kíséretével, ott is alakja volt.
A képmás, az alakzat - a mi földi emberi alakzatunk is - egyenesen az Atyából származik.

Az időrend
Ez azt mutatja, hogy volt idő, amikor az Atya egyedül volt.
A Szentírás szerint Krisztus Istentől született, és Őt Isten Fiának hívják.
Sok vers van a Bibliában, amely bemutatja, hogy Jézus Krisztus Istentől született a mennyben.
És van vers ami bemutatja, hogy Betlehemben is megszületett, másodszor, emberi testben.
Ez az oka, amiért "Isten Fiának" nevezik, eredendően azonban azért hívják Isten Fiának, mert Isten Fia, a Mennyben született.
Van az Öregkorú, Ő az Atya, de van egy fiatalabb korú, Ő a Fia.
Ők egyek. Egy a szándékuk és az akaratuk. Mindenhatóságuk, mindentudásuk, isteni mivoltuk stb. Személyük különálló, akaratukban egyek. Ahogy mi is egyek leszünk testvérek akaratunkban, hogy dicsőítsük az Atyát, együtt a Fiúval.

Amikor Krisztus Betlehemben megszületett, az "ember Fia"-ként hivatkoztak rá.
Jn 18:37: "Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra [Betlehem], hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra". Több utalás is létezik, amely megerősíti a Krisztus születésével kapcsolatos tényt, amely megtörtént Betlehemben, ill. azelőtt.

Péld. 8:22: "Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen"
Teremtés előtt született Jézus.
A teremtés már benne történt, Vele és Reá nézve.
Krisztus jelen volt a teremtésnél az Atyával.

Jn 17,3
Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél a Jézus Krisztust.

Jn 20:31:
"Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia,
és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.".

Ha te nem hiszed ezt, nem lesz életed.

Krisztus egy személyes Lény, teljesen elkülönülve az Atyától, de az emberek iránti

vágyaik és gondolataik szándék szerint egyek voltak. 


"A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében".
Jel. 22:3: "És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki". Lásd még János 17:3-at, Jn 3:16-ot, Jn 14:6-ot! Ha figyelmesen olvasod ezeket a verseket, felfedezed, hogy csak 2 trón van a mennyben, (sőt tehát csak egy, az Atyáé, jobb keze felől a Fiú) és nem három.


Légy éber.
Légy egyre éberebb.

Ahogy lassan elhagyjuk


És ahogy lassan elhagyjuk Babilont, többé már nem fogunk róla gondolkozni.
Ne sírj, testvérem.
Ne félj, testvérem.
Veled megyek.

Ahogy pedig az úton megyünk, mint az emmausi tanítványok - emlékszel? - majd beszélgetünk.

Kifejtjük egymásnak azokat az Igéket, amiket megértettünk.
Közben lehet az Úr is néha mosolyogva megakaszt minket és majd szól hozzánk, hogy jobban értsük.

Ne félj testvérem, hátunk mögött nyilván lesz dübörgés, hangzavar és kiáltás.
Nyilván az a város egészen összeomlik.
Minekünk már nem kell hátranézni.


2012. július 25., szerda

Kedvenc Igém



Fesztusz hangosan így kiáltott:

"Bolond vagy te, Pál! 
A sok tudomány őrültségbe visz." 


Pál azonban így válaszolt:

"Nem vagyok bolond, 
nagyra becsült Fesztusz, 
hanem igaz és józan beszédet szólok.

Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, 
mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, 
hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek. 

Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel." 


Agrippa így szólt Pálhoz:

"Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénnyé legyek!" 


Pál pedig így válaszolt:

"Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb 
nem csak te, hanem azok is, 
akik ma hallgatnak engem, 
olyanná legyenek, 
amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül." 


Ezután felállt a király, a helytartó, Bereniké, és felálltak a velük együtt ülők.

Távozóban így beszélgettek egymás között:

"Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot 
nem tett ez az ember."


Agrippa pedig ezt mondta Fesztusznak:

"Szabadon lehetne bocsátani ezt az embert, 
ha nem fellebbezett volna a császárhoz."


Apcsel 26,24-32

2012. július 24., kedd

Szegénységemben - Szegények barátja


Kedves TestVérem!


Tudod mi tetszik nekem benned?
Hogy szeretted és szereted a szegénységemet.

Mások a pénzemet szerették volna.

Hiszen nem is úgy találkoztunk, mintha láthattad volna rajtam, hogy lenne pénzem. Hiszen éppen ünnepi öltözetben kellett volna lennem, de a legszerényebb ruhákat választottam, mert minden hívság mindig taszított, ha a barátaimnak csak egy ruhája van.

Emlékszem, amikor másodszor találkoztunk, húsvét ünnepén, milyen szépen ki voltál öltözve, és milyen várakozással vártál rám. Én, amikor előbukkantam a fák árnyékából, a bokrok közül, arra gondoltam, na most, ha meglátsz, most vajon elmész-e tőlem?

De nem láttam rajtad még az árnyékát sem, hogy meglepődtél volna, könnyedén túltetted magad, az éppen aktuális látszati különbségeken.

Voltam már ilyen helyzetben és tudtam, az, aki nem érzi magát feszélyezve ettől a kényelmetlen helyzettől, sőt, még karon is ragad, igazán keresi az Istent /bennem/.

Igen, feszélyezve csak én éreztem magam ezektől a helyzetektől, de csak azért, mert amikor kiszálltam egy-egy autóból, egy-egy beszélgetésből, egy-egy gazdag embertől és utána odamentem az én szegény barátaimhoz, akiknek semmijük se volt, akkor, ha ők tudták volna, hogy én előzőleg kikkel és milyen körülmények között beszélgettem! Erről sosem beszéltem nekik, paráznának és árulónak éreztem magam a szegények körében! Pedig gazdag barátaim is keresték az Istent. Csak ők nagyon kényelmesen.

Isten sokszor rendkívüli helyzetekbe állított, egy-egy pillanatra megállította az időt.

Például egyszer, egy gazdag cégvezető emberhez küldtek munka ügyben, aki kiszólt a titkárnőjének várjam meg, mert személyesen akarja tőlem átvenni az iratokat. Nem értettem miért, de megvártam, a titkárnő unottan tovább reszelgette a körmeit. Feszélyezve éreztem magam, bár én is úgy voltam öltözve, akkor ahogy éppen egy titkárnőnek kell, egy belvárosi irodában, de én sose akartam jól öltözni, miközben barátaim az utcán büdösen, koszosan fekszenek. Ők közvetlenül nem az én barátaim voltak, de tudtam, hogy az én legjobb barátomnak, Jézusnak igen.

Mindig ezen gondolkoztam, azon a napon is, nem hagyott nyugodni ez a gondolat.

Akkor jött ez a gazdag ember. Miközben bemutatkozott meghajolt előttem, és finoman kezet nyújtott. Abban a pillanatban Isten megmutatta nekem azt a mérhetetlen sok pénzt a háta mögött, és ahogy meghajolt, azt is, hogy jó néhány év múlva Magyarország miniszterelnöke lesz.

Nem tudom, hogy akkor vettem-e levegőt. Szerintem nem. A hirtelen jött isteni kijelentés nagysága miatt-e, vagy, azért, mert ez az ember a kijelentés közben meghajolt előttem, az már mindegy is volt.

Az idő egészen megállt akkor nekem. Emberi értelemmel feldolgozhatatlan volt.

Akkoriban senki se gondolta volna, hogy ebből az emberből miniszterelnök lesz. Mivel nem volt politikus.

De én bizonyságul elmondtam néhány testvéremnek, ezt a kijelentést, és kértem, hogy imádkozzunk érte.
Persze, hogy furcsállották.

Magam részéről sokszor sokat imádkoztam érte. Hiszen nyilvánvaló volt, Isten rám bízta. Vagy rám is bízta.

Bizonyságként is szolgálhat, vajon így lesz? Kérdeztem magamtól, és türelmesen vártam, tudtam, hogy így lesz, tudtam, hogy Isten volt, aki ezt megmutatta nekem.

Igen, a kijelentés később - 10 év múlva - beteljesedett, ő valóban Magyarország miniszterelnöke lett.
/Ő Bajnai Gordon volt, ezt nem akartam leírni, de utóbb belátom, semmi gond nincs, ha mindenki tudja, így volt ez./

Erős bizonyságként és megerősítésként: nekem.

(Írhatnám: azokban a napokban, senki más nem tudta a világon, hogy ki lesz, a miniszterelnök, csak én.)

---

Még mindig sokat gondolkozok a szegénység, gazdagság témakörében.
Sok-sok év van a hátam mögött, már lassan két évtized.
Ez idő alatt, ezerféleképpen neki ugrottam.
Voltak hajléktalan Jézus hívő ismerőseim.
És voltak gazdag Jézus hívő ismerőseim.

Az Úr sok mindent ki is jelentett.

Most valahogy oda jutottam, hogy ezt az egész témát elengedem.

Egészen elengedem.

Az Úr, nem az áldozataimat kéri, hanem a szívemet.
Megértettem, a szegény emberek élete Istené.

A gazdagokra sem haragszom. Az ő életük az övék.

Magamra se haragszom, hogy kevés és elégtelen vagyok, hogy bárkinek segítsek.
Mégis, belém zárva e mérhetetlen sok kijelentés miatt azon törekedtem, hogy ama egyszerű tény többé ne feszítsen, mint, amit minden hívő a legtermészetesebben tud, vagyis, hogy kegyelemből élünk, számomra többé ne kereszt legyen: Isten mérhetetlen bőségében élek.

Megértettem, hogy a lehetőség is kegyelem, vagyis, hogy amit Ő adott, visszaadhassam, vagy kamatoztassam Neki.

Feszített, hogy mire visszajön maradéktalanul és jól kamatozva visszaadjam, amit nekem adott, hogy készen legyek. De hát hogyan is lehetett volna visszaadnom, Őnélküle?

Mindig elégtelennek éreztem magam ebben. Mindig úgy éreztem még mindig van, még mindig tudok adni.
Persze önmagam is gátja voltam annak, hogy úgy adjak, ahogy Ő szeretné, hiszen valójában nem mindig akartam adni, úgy, amint Isten kérte tőlem. Mert nem mindig - sőt! többnyire nem akartam engedelmeskedni Neki.
Noha később mindig engedelmeskedtem, de - TestVérem - te jól tudod, ez az engedelmességem a morcos szolga engedelmeskedése volt, és ezért számomra - eddig még - nem kielégítő, és csak magamra vethetek. (Jól leírtam.    és így a végére tényleg csak mosolyogni tudok.  )

De aztán, rájöttem, Istennek nincs szüksége erre. Arra van szüksége, hogy az én szívem telve legyen hálával Őfelé. Hogy zengjem az Ő dicsőségét. Így vagy úgy. Szegényen vagy bőségben. Házzal vagy ház nélkül.

Nyissam meg a szívemet, a szegényeknek és a gazdagoknak, adjam Őt, amikor megadja erre nekem a lehetőséget. Lássam Őt! Áldjam Őt! Dicsőítsem meg Őt! Nem az eredmény a fontos, hanem a szívem.
Lássák meg Őt az emberek, kicsik és nagyok, szegények és gazdagok, az én életemben!

Mert hiszen, ott van az az Ige is, gyűjtsetek magatoknak barátokat a mammon barátai közül, hogy, amikor elfogy, befogadjanak titeket a mennyei hajlékokba.

Oh! Megértettem! Tudod mikor fognak elfogyni az én mammon barátaim? Ha mind megtérnek, és minden vagyonukat a szegényeknek adják, hogy testvéreikkel lehessenek szentségben és igazságban.

Jézus is nehezen érte el a gazdagokat. Azt mondta, a tevének könnyebb átmenni a tű fokán, minthogy egy gazdag ember megtérjen. De!

Hiszen is, lehet én se térnék meg a helyükben. Nem ítélem el őket. Átgondoltam.
A magam életében is nagyon nehéz meghozni olyan döntéseket, amik valóban Krisztusiak.
Ezért könnyebb megtérniük a nagyon szegényeknek, mert nekik már nincs semilyük. Ha ugyan van, aki hirdesse nekik az evangéliumot.
Ha van, aki kimegy a keresztutakra, az utcákra, a parkokba.
Ha van olyan hívő, aki nem szégyelli az evangéliumot. Nem szégyelli Jézus nevét. Nem szégyell odamenni ilyen emberekhez, akiket a világ megvet.
Bizony az ilyen hívőknek gazdag emberek is fogják keresni a kegyét, mert meg akarják majd tudni a választ: miért?

S te tudsz-e válaszolni? Miért mész a legszegényebbekhez?

Azért mert.... mert szeretem Jézust! És Jézus a szegények barátja. Mert nem szégyellem az Ő nevét, ahogy Ő se szégyelli az enyém Atyja dicsőségében.

Én még mindig ezen gondolkozom. Tőlem nem kell félni a rendszernek. Megfigyelhettek, lehallgathattak, lefotózhattak. Aktába bele lehet írni: "Még mindig erről gondolkozik. Semmi se változott. Talán annyi változás, hogy megnyugodott. Azt mondta e bolond: Most már jöhet Isten, én hátravonulok."

Tudod, azt sem kell elfelejteni, hogy a mennyek országában, én - ezidáig - csak kicsi vagyok. Bármennyit evangélizáltam, szolgáltam, vagy áldoztam. De egy valóban hajléktalan, ha megtér királyi trónuson fog ülni! Ahogy egy gazdag ember is, ha megtér és minden vagyonát a szegényeknek adja.


Kedves TestVérem!

Na ezért bennem e feszülés, mert én, a barátaimmal együtt, királyi trónuson akarok ülni. 
Önmagam akarok meghalni, - még pedig boldogan - Krisztusban. Hogy többé már pedig ne én éljek, hanem Ő éljen bennem, mert úgy szeretett engem, hogy önmagát adta értem. (Gal 2,20)

Az én bizonyságtételem pedig igaz.

bogi

2012. július 21., szombat

Egy Wesley vers


Ezt a verset én fordítottam, 2005-ben.
Nem tudom, hogy valaha valahol valaki lefordította-e már magyarra, és hogy valóban az ő vers-e. Szerintem igen.
Egyszer olvastam valahol egy prédikációban, nagyon megtetszett, ezért fordítottam le magamnak. Noha nem tudok olyan jól angolul, de tényleg, tehát, ha valaki valamit javítani gondol, nyugodtan szóljon.

A címét se tudom.

Mindenesetre nekem még mindig tetszik, és a fordítás is.

Gondoltam, előkotrom a gépem mélyéből ezeket a dolgaim, közkincsé teszem. 





Wesley:

A szeretetnek Mindenható Istene,
Felemelted a hívogató jelt,
És összehívtad azokat, akiket megerősítettél
Isteni hírnököknek;
Kegyelembe vett Ábrahámnak utódjaiból
Új apostolokat választottál,
Hogy a szigetekre és a kontinensekre szétszórjad
Az újjászületés hírével.

Azoknak, a láng kigyulladt hirtelen,
Küldöd minden nemzeten át,
Az igaz Messiást kinyilatkoztatni,
Mindenkinek barátját;
Hogy az összes Istent nem ismerő
Megtanulhassa a zsidóktól az imádást
És lássa a Te szentségedet a Te fiadban,
Amíg az időnek vége nem lesz.

O az választott kötelék
Most őnekik testvérei hozhatták
És gyűjthették össze minden földről
Sion Királyának ajándékát!
Az egész ősi fajból
Senki se lett elhagyatott
De mindenkit ösztönzött a titkos kegyelem,
Hogy az Ő útját Kánaánban megtalálja.

Mi tudjuk ennek így kellett lennie.
Isten beszélte a szót:
Egész Izrael a Megváltóé lesz,
Első államukat helyreállítja,
Felépíti az ő törvénye által,
Jeruzsálem állni fog;
Az ő templomát a Mórjára helyezi
Újra, és megérinti az egeket.

Azután a te szolgáidat előre küldöd,
A zsidókat haza hívni;
Keletről, és Nyugatról,
És Délről és Északról,
Jöjjön az összes elkóborló;
Akármely ismeretlen földről
A menekülők megmaradnak,
Minden lénynek parancsol, hogy segítse őket,
A Te szent hegyedet megkeresni.

Adomány az Ő Istenüknek,
Gyertek mind látni,
Akik megkeresztelkedtettek vízzel és vérrel,
Akik lélekben és testben tiszták;
Izraelnek tízezreinek lepecsételtjeivel,
Találkozzon minden nemzet,
És mutassák meg a titkot végrehajtották,
A Te családod kész egész!




ALMIGHTY God of love,
Set up the attracting sign,
And summon whom thou dost approve
For messengers divine;
From favoured Abraham’s seed
The new apostles choose,
In isles and continents to spread
The dead-reviving news.

Them, snatched out of the flame ,
Through every nation send,
The true Messiah to proclaim,
The universal friend;
That all the God unknown
May learn of Jews to adore,
And see Thy glory in Thy Son,
Till time shall be no more.

O that the chosen band
Might now their brethren bring,
And, gathered out of every land,
Present to Zion’s King!
Of all the ancient race
Not one be left behind
But each, impelled by secret grace,
His way to Canaan find.

We know it must be done,
For God hath spoke the word:
All Israel shall the Saviour own,
To their first state restored;
Rebuilt by his command,
Jerusalem shall rise;
Her temple on Moriah stand
Again, and touch the skies.

Send then thy servants forth,
To call the Hebrews home;
From East, and West,
And South, and North,
Let all the wanderers come;
Where’er in lands unknown
The fugitives remain,
Bid every creature help them on,
Thy holy mount to gain.

An offering to their God,
There let them all be seen,
Sprinkled with water and with blood,
In soul and body clean;
With Israel’s myriads sealed,
Let all the nations meet,
And show the mystery fulfilled,
Thy family complete!



Ha te nem lennél


                                                               Túrmezei Erzsébet:
                                                                Ha te nem lennél 
 

                                                 Ha Te nem lennél, két riadt kezemből
                                                 kihullatnám az életem,
                                                 mint céljavesztett, hitvány semmiséget.
                                                 Ha Te nem lennél, meghalna az élet,
                                                 meghalnának a színek énnekem.
                                                 Déli verőn is dideregve fáznék,
                                                 hiszen Te vagy tündöklő napvilágom.
                                                 S bár tündérkertek ösvényein járnék,
                                                 elepednék, mint kopár pusztaságon.
                                                 Rettentő rommá összeomlana
                                                 énbennem minden, ami szent és drága:
                                                 lelkem elrejtett végtelen világa.
                                                 Szertehullana a harmónia,
                                                 sóhajokká lennének a dalok
                                                 és sikoltássá minden énekem:
                                                 hisz mindenem vagy, Uram énnekem.



 

Mégis - virág


                                                         Túrmezei Erzsébet:
                                                             Mégis - virág


                                                  Tegnap a Táncsics-utcán,
                                                  az úttest kövei között
                                                  tekintetem aranyló portulácska
                                                  ragyogó színfoltjába ütközött.

                                                  A kicsi mag kövek közé került:
                                                  mégis! Tapossák lábak, kerekek:
                                                  mégis! Csak egy csippetnyi földje van:
                                                  mégis! bontja az aranykelyheket.

                                                  S nem kérdezi, kinek szolgál vele.
                                                  Mosolyog minden sziromlevele.
                                                  Megtűrt lakója szürke, vén köveknek.

                                                  Ma eltapossák, holnapra újra nyit.
                                                  Újra kibontja fénylő szirmait.
                                                  Kis mégis-virág, csodállak, szeretlek.


2012. július 21.


Na és miután ezt a bejegyzésemet megírtam itt alant, utána elmentem szociális munkát tanulni és dolgozni.

2005-től 2011-ig erről szólt az életem.

Aztán most ott vagyok, ahol voltam. Újra Jézusnál. Akkor most tehát mivel oly sok mindent megmutatott nekem, és olyan sok mindenen átvezetett, mindent úgy fogok tenni, ahogy Ő mondta nekem.
Felejtek mindent.


Isten egy szava elég lenne, hogy az összes beteget meggyógyítsa.
Isten egy szava elég lenne, hogy az összes szegény emberen segítsen.

Nekem pedig csak annyit mondott: menj, és kövess engem. Szeress és imádkozz!

---

Tegnap voltak nálam brókerek.
Jövő hét elején fel kell őket hívnom és megmondom nekik, remek ajánlatuk volt, de megtaláltam, hol kamatozhat a legjobban a pénzem. Hol lesz a legnagyobb biztonságban!

Oh! A bróker autójára nem tudtam ránézni. Ilyen még nem volt velem. Életemben nem láttam ilyen autót, pedig láttam már néhányat. Nem is értem mi végre jöttek ők az én kis putrimba? Talán azt hiszik a parketta alatt őrzöm a pénzem?

Végül is igen. A Szintek Ura lakik a házam alatt. De Ő egészen egyszerűen van öltözve, és a hely is egyszerű, poros és szegényes, nincs itt alatta semmi kincs. A házam is stílszerű Neki, istállónak épült.

(Jaj, a férjem  nem engedte, hogy feltegyek most képet a mi kis házunkról. Na majd egyszer.)

Szóval Lucifer még jó néhányszor meg fog engem mostanában látogatni, hogy valahogy eltérítsen ettől az ostobaságtól, már mint Krisztus útjától, amibe úgy vetettem magam, mint Öblünkben a habok közé.
Vannak módszerei a térítéshez, mindet végigzongorázza.
Az erőszakon, megfélemlítésen túl vagyunk. Most jön a hízelkedés.


Földi állam és a Mennyország


Készítette: Bogi

Készült: 2004. szeptember 30. – 2005. június 24.

 

Földi állam és a Mennyország

Gondolatok a keresztyén hívő helyzetéről a földi államban



Keresztyének a földi államban


El lehet e érni a Földön a jogra, igazságra, szociális érzékenységre („emberszeretetre”) épülő államot?

Egy bizonyos szintig igen, sőt lehetséges lenne a majdnem tökéletes állapotig. A tökéletesség azonban nem valósítható meg. A rendet zavaró, békét veszélyeztető elemekre számtalan lehetőség adódhat önérdek érvényesítésből, vagy lázadásból. Az állam örök hibája marad viszont, hogy a maga által hozott legitim törvények betartását ő is csak erőszakkal tudja érvényesíteni a rendet megzavarók ellen, amennyiben szükséges annak betarttatása.
Az erőszak pedig sohasem megoldás, egy olyan eszme megvalósításánál, ahol a hangsúly azon van, hogy mindenki a másik ember őszinte tiszteletére, szeretetére törekszik. Ezen felül a tökéletesség felé haladó állam tökéletes megvalósításának akadályai nem csak a tudatosan rossz akaratú, bűnös emberektől származó rendet zavaró elemei, hanem magában az államot építő tagok tökéletlenségéből, megváltoztathatatlan bűnös természetéből is adódik.

A keresztyén hiszi, mert tudja, hogy a tökéletes állam nem valósítható meg emberi erővel, hanem Istentől fog alászállni, akkor, amikor Jézus Krisztus visszajön, hogy megalapítsa a tökéletes államot. Ennek az államnak Istentől kapott új lélekkel, új szívvel megáldott emberek lesznek a vezetői. Az új emberi szív alapja Isten szeretete lesz, amely pecsétje az igaz ember szeretetnek.

Az ezer éves királyság vezetői, olyanok lesznek, akik életüket, vérüket adták Jézus Krisztusban vallott hitükért, vagyis Isten szeretetükért. Isten tudja, kik lehetnek azok, akik megérdemlik, hogy Krisztussal együtt uralkodhassanak, kik voltak és méltók arra, hogy vérüket adják Krisztusért. Isten tudja, hogy kik azok, akik tökéletesek lettek Isten szeretetükben, és alkalmasak lettek Krisztus ezeréves uralkodásában a vezetésre.

De Jézus Krisztus milyen útmutatást adott, arra nézve, hogy mit tehetünk most egy földi tökétesebb államért? Van-e feladata egy keresztyénnek az állam kialakításában? Szükséges-e hangját felemelni a jogtalanságokért, ha igen milyen formában? Egyáltalán van-e joga egy keresztyénnek ebben a világban a keresztyén eszméket megvalósítatnia az állami gépezetben?

1.) Nem több és nem kevesebb, mint egy próféta hangja lenni. Felhívni az állam figyelmét a hibákra, a jogtalanságokra és a bűnökre, és ha van megoldási javaslatokat adni, de a megvalósítás kikövetelése nem feladata egy keresztyénnek. Mivel nem ez a küldetése a keresztyéneknek, hanem az evangelizálás, és az egymás közötti szeretet közösség létrehozása.

2.) Testvérek egymás között, a gyülekezetben és a családjukban valósíthatják meg csak Krisztus programját, nem a világi államban. A szeretet útján.
A hívő ember, amely mértékben szereti Istent, és mélyül Isten felé a szeretete (és ismerete), olyan mértékben nő szeretete az emberek felé. Mert a hívőben a Szent Lélek munkája révén tudatosul, hogy amiképp Isten őt szereti úgy szeret mindenkit. Ha szeretem Istent, miképp az első mózesi parancsolat rendeli, akkor törvényszerű következmény, hogy nem teszek rosszat felebarátomnak, nem vagyok vele szemben önző, büszke vagy hiú.
A hívő ember szeretete egy tudatos hozzáállás, nem érzelem vagy szenvedély. Abból az alapból indul ki, amely az Isten felé való szeretetnek nevezünk. Isten parancsolatait betartom, Istennek való engedelmes életet élek, mert Istent szeretem.

Az államot tehát nem tudja alakítani egy keresztyén – miképp Isten, és Jézus Krisztus sem tudta, vagy akarta - direkt módon, viszont az államban, a társadalomban, mint szeretet sziget világíthat a keresztyén és a testvéri közösség, megmentve sokakat.


Krisztus programja a szegényeknek az államban

A mai kaotikus világ „ki tud többet rabolni, jaj csak el ne veszítsem” alapérzésen alapul. Egyrészről hajtja a kapzsiság vágya, másrészt a félelem. Rossz konstaláció. Ugyanis ez a hozzáállás kedvez a tömegesen jelentkező önzőségnek, egoizmusnak, szeretetlenségnek. Noha egy jól működő társadalomban pont ezek ellen harcolnának.

Ezért a mai magyar társadalom tartókötelek nélkül maradt. Sem Istene, sem királya, sem diktatúrája, sem hite nincs, sem lehetőségei tagjai számára, hogy saját helyzetükön változtassanak. Mindenki számára maradt önmaga görcsös védelme a világgal szemben. Ez fárasztó, idegőrlő munka, főleg, ha mellette a kielégíthetetlen pénzkeresés, a Mammon bűvöletében él.

További probléma, hogy az igazság darabokra esett, az ember érzi, hogy egy darabka nem a teljes igazság, nem is ad tehát kielégülést. De nincs ideje összerakni a teljes igazságot, és nincs mersze Egy igazság mellé teljes hittel odaállni, mert nem biztos abban sem. A gazdasági helyzet nehézkessége, az új kormányok, és politikájuk, valamint a kormányfők váltogatása szintén bizonytalanító tényező. Ez a helyzet hisztériát szül az emberekben. Főleg, ha mint ahogy történik a politikusok még rá is játszanak erre. A magyar társadalomban minden téren, minden vonatkozásban jellemző a bizonytalanság.

Mit tehettek én, mint hívő ember? Kell, hogy legyen bennem egy tudatos magabiztosság a világra, és az ország vezetésére nézve, amely független emberektől, vezetőktől, mert kizárólag Istenből merít. Bizonysággal tudni, hogy Isten nem csak a szellemi világban királyom, hanem ő az úrra a materiális világnak is, bár ez nem így tűnik. Mégis amíg ez nyilvánvalóvá nem lesz, addig is nekem Atyám, királyom és uram marad, mert én az ő kegyelméből gyermeke és szolgálója vagyok.

Ez a hozzáállás sokat segít elhelyezni magunkat, és elejét venni a hisztériának, a pániknak. A keresztyénnek fontos, hogy kívülállóként, vagyis felülről tekintsen a környező társadalmi világra, az azokban ható emberi erőkre, ideológiákra. Pontosan lássa azok mozgató erőit, hogy be tudja azonosítani őket, és levonja a megfelelő következtetést. Ez a legnehezebb, leginkább agymunkát követelő feladata egy keresztyénnek. Ha azonban egy keresztyén biztos tudattal tudja, hogy Istennek van egy terve az egész világra és a történelmére nézve, akkor kialakult benne azon alap bizalom Isten felé, amelyre felépítheti történelmi és jelenkori világképét. Mert egy keresztyén számára szükséges, hogy, ismerje a történelmet, meglássa benne Istent, és saját maga időtávlatát. Azt az időtávlatot, amelyről már tudja, hogy Isten kegyelmén nyugszik, azon az Istennek kegyelmén, amely mindig meg fogja találni az időtávlatában, bár nem biztos, hogy éppen úgy ahogy éppen elvárná.

A keresztyén társadalmi helyzete így jellemezhető, és így kell jellemezni: Isten gyermeke. Isten szolgája. Nos fontos, hogy egy keresztyén önmagát soha sem az adott társadalmi hierarchiába sorolja. Tehát, hogy vagy a szegényekhez, vagy a középréteghez, vagy a gazdagokhoz tartozik-e. Kisebbségi avagy többségi e.


„Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók. Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: „Te ülj ide kényelmesen”, a szegényhez pedig így szóltok: „Te állj oda”, vagy „Ülj le ide a zsámolyomhoz”, nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká? Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért. De ti megszégyenítettétek a szegényt. Vajon nem a gazdagok hatalmaskodnak-e rajtatok, nem ők hurcolnak-e titeket törvény elé? Nem ők káromolják-e azt a szép nevet, amelyről titeket elneveztek?” Jak. 2,1-7

Egy keresztyén minden társadalmi helyzetben és pozícióban, minden körülmények között tartsa annak magát ami, Isten szolgája, és tudja, hogy ezt a pozíciót Istentől nyerte el. Ő avatta azzá, megtérésekor. Tehát szükséges, hogy eképpen éljen, viselkedjen az emberek között. Bátran. Felhatalmazással. Erővel. És mégis alázattal. Az Úr segít, hogy kialakuljanak a szükségesek.

„Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: «Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké.»” 2Kor. 9,8.9

Ne soroljuk be magunkat abba a rendszerbe, ahová a világ kívánná, hogy besoroljuk magunkat, és ne viselkedjünk úgy, ahogy a besorolási státusz tőlünk elvárná. Lásd Pál apostol tanácsát erre vonatkozólag az 1Kor. 7,29-32 ben:

„Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak valamit, mintha nem volna az az övék, és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ ábrázata elmúlik. Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket.”

Hagyjuk a világra, soroljon be minket, aminek akar, de mi ne soroljuk be magunkat, se más testvérünket. Legyünk függetlenek a fennálló társadalmi csoportokba való besorolástól.

Ebben példa Jézus Krisztus. Jézust tanítványai sem ismerték fel rögvest, de őt ez nem zavarta, tudta ki küldte, mi a feladata. Nem emberektől várta, hogy megmondják mit kell tennie, hogy felavassák a királyi pozícióra. Ő az volt. A farizeusok pedig nem ismerték el annak, aminek mondta magát. Isten fiának. Jézust ez sem zavarta. Nekik hangsúlyozta, lényegtelen, mint gondolnak róla, mert ő az Atyától kapta a meghatalmazást, küldetését véghez kell vinnie. Ezekből következik, hogy mi is lássuk meg miért is vagyunk ebben a világban. Azért, mert az Úr küldöttjei vagyunk. Róla kell bizonyságot tennünk ennélfogva az elismerést az Úrtól várjuk, ebben a pénzalapú, siker és elismerés után hajtó világban. Ezért, ha a világ nem ismer el minket nem rohanunk utána, ha pedig az Úr késik megerősítésünkkel akkor is kitartással vagyunk, mivel tudjuk, a Tőle való örökélet ajándéka és a mennyei jutalom nem marad el. 

„De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még „egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.” De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” Zsid. 10,32-39

Másrészt pedig akár szenvedéstől sem riadunk meg, hiszen élen járt ebben is Mesterünk.  


„Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk ő is megtagad minket. Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.” Pál II. levele Timóteushoz 2:11-13

„Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.” Pál II. levele Timóteushoz 2:3

„Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.” Pál II. levele Timóteushoz 4:5


„Tehát, ti gazdagok, sírjatok és jajgassatok a bekövetkező nyomorúságaitok miatt!
Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly, aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és megemészti testeteket, mint a tűz. Kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is. Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, égre kiált, és az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe.
Dőzsöltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat levágásának napján. Elítéltétek, megöltétek az igazat, s ő nem állt ellen nektek. Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.” Jak. 5,1-11


A szegények öröme

A szegények vágynak az evangéliumra!

Jézus Krisztus programja szerint:

1. Harc az önzés ellen!


„Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak valamit, mintha nem volna az az övék, és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ ábrázata elmúlik. Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket. Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is, aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének. Ezt pedig éppen a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy feddhetetlenül élhessetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz.” 1Kor. 7,29-35


2. Az ember igazi maradandó vagyona a mennyei értékek!

Tudjátok meg, maradandó vagyonotok van!

„De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még „egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.” De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” Zsid. 10,32-39


3. Harc az irigység, és a féltékenység ellen

Ez nem csak az anyagiakra vonatkozik. Krisztus Testében, a testvérek sem egymás között, sem hitetlenekre semmire ne féltékenykedjenek, irigykedjenek. Minden ajándék Istentől száll alá. Egymást támogatni kell az ajándékok kibontakoztatásában, működtetésében. Főképp Krisztus Testében.

Borzasztó látni, miképp a testvérek egymást építik le a féltékenységeikkel. Mert tudatlanok, nem tudják, hogy a másik ajándéka az ő hasznát is szolgálja, és végeredményben minden Isten dicsőségét szolgálja. Legyünk egymásért hálásak. Közös célunk van, és ezt közösen tudjuk megvalósítani.

De Isten az, aki őrködik felettünk, hiszem azt, hogy Krisztus Teste minden emberi gyarlóságunk ellenére él, működik.

Kár, hogy folyton állandóan keresztre szegezzük egymást. Mert még gyönyörködhetnénk is egymásban.

Kár, hogy a keresztyének nincsenek tudatában, hogy nem a földre gyűjtenek kincseket, elismeréseket, dicsőséget, hanem a Mennybe.


4. Isten harcol értünk

Ne légy heves. Bízz az Úrban. Fájdalmasan tapasztaltam meg, hogy minden harcom az Úr kezébe kell adnom.


5. A programról

A deprivatiáció nem szüntethető meg. „Szegények mindenkor lesznek veletek”
Mindig lesznek hajléktalanok.

1. Cél: azok, akik képesek megállni a saját lábukon, mert lelkileg meg akarnának, és szocializációjukkal sincs semmi baj, de anyagi lehetőségük nincs rá azokat kiemelni.
- természetes támaszok megkeresése, rokonok, barátok, egyéb segítő emberek
- állami források
- egyéb, alapítványi források
igénybevételével, munkahely, lakás megszerzésére.

Probléma: kevés a forrás, kevés a támogatás összege, kevés bajba jutott ember számára ad lehetőséget.

Megoldás: több alapítvány, vagy a meglévő alapítványok nagyobb társadalmi támogatása.
A társadalom aktivizálása, a bajbajutott emberek támogatására alapítványi befizetésekkel. Csúnya szóval: „reklám”. A médiában megjelenő ilyen irányú reklámok jók, de más fajta reklámra gondolok, az élő példákra, mint Teréz anya. Nagyobb ösztönző ereje van.

Az állam részéről
      -          normatíva
-          1 %
      -          az alapítványoknak adott támogatás
                  pénzbeli összegek lehetőségek, de még mindig kevés.



2. Cél: Azok, akik nem akarnak kitörni, mert szocializációjuk megrekedt, visszafejlődött. Lelkileg, testileg leépültek. Továbbá minden kiemelkedésre való hajlamuk, akaratuk megszűnt, két év hajléktalanság minden embernél ezt eredményezi.
Az ő velük való foglalkozás, első pontja, a szeretet és a megbecsülés kimutatása feléjük. A szeretet általi „megdöbbentésük”. Mert ez által a megszokott sémákból kirázzuk, ha csak egy pillanatra is, (számunkra láthatatlanul is), és lehetőséget adunk a hajléktalan emberben lévő humánum megmozdulására, amely ha további pozitív ingereket kap, megerősödhet, és vágy indulhat a lelkének rehabilitációjára. Ennek a folyamatnak az elindulása teljesen a hajléktalan ember lelkén múlik, a mi részünk tehát „csak” a szeretet megélése feléjük, szavakban, és nem pénzben. Az elsődleges feladatunk feléjük az elismerés megadása, az Isten teremtményének, bármily borzalmas állapotban van a lelke, teste. Igazából nem igényli a lakhatást és a munkát, mert az emberi kapcsolatait nem tudja felépíteni, mert a társadalomba addig nem tud beilleszkedni, amíg a lelke meg nem gyógyul a súlyos szeretetlenségből. Ez viszont igen aprólékos, hosszú távú, akár évek munkája. Nem várható el, hogy napok alatt meggyógyuljon a lelke, és vágyakozzon a jobb élet után. Minden döntés rajta függ. A mi részünk a szeretet.


---



„Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.” Zsid. 13,14

„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül.” Fil. 3,20

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el.” Mt.6,19.20


„Tehát, ti gazdagok, sírjatok és jajgassatok a bekövetkező nyomorúságaitok miatt!
Gazdagságotok megrothadt, ruháitokat megrágta a moly, aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, és rozsdája ellenetek tanúskodik, és megemészti testeteket, mint a tűz. Kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is. Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, égre kiált, és az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe.
Dőzsöltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat levágásának napján. Elítéltétek, megöltétek az igazat, s ő nem állt ellen nektek. Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.” Jak. 5,1-11


„Ne nyomorgassátok az özvegyeket és árvákat! Ha mégis nyomorgatjátok őket, és hozzám kiáltanak segítségért, bizony meghallgatom kiáltásukat. Fölgerjed haragom, és fegyverrel öllek meg benneteket, és majd a ti feleségeitek lesznek özvegyekké, és gyermekeitek árvákká. Ha pénzt adsz kölcsön a népemből való szegény embernek, ne légy neki uzsorása, ne vessetek ki rá uzsorát! Ha zálogba vetted embertársad felsőruháját, naplementéig add vissza neki! Mert egyetlen takarója, testének ruhája az. Miben háljon? Bizony, ha hozzám kiált segítségért, meghallgatom, mert én kegyelmes vagyok.” 2Móz. 22,21-26


„A szegény ember igazságát ne ferdítsd el peres ügyében! A hamis ügytől maradj távol, az ártatlant és igazat ne öld meg, mert én nem adok igazat a bűnösnek! Vesztegetésre szánt ajándékot ne fogadj el, mert az ilyen ajándék vakká teszi a világosan látókat, és az igaz beszédet is elcsavarja.” 2Móz. 23,6-8


„Ne legyen köztetek szegény, hiszen gazdagon megáld téged az ÚR azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened örökségül ad neked, hogy birtokba vedd.” 5Móz. 15,4


„Ha valaki elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden, abban az országban, amelyet Istened, az ÚR ad neked, ne légy kemény szívű és szűkmarkú szegény testvéreddel szemben, hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, amiben szükséget szenved. Vigyázz, ne támadjon szívedben ilyen alávaló gondolat: közeledik a hetedik esztendő, az adósságelengedés éve. Ne nézd rossz szemmel szegény testvéredet, mert ha nem adsz neki, az ÚRhoz kiált miattad, és vétek fog terhelni téged. Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az ÚR minden munkádat és minden szerzeményedet. Mert a szegény nem fogy el a földről, azért parancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez.” 5Móz. 15,7-11


„És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik.” Lk. 6,34


„Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete?” 1Jn. 3,17


„Amikor Jézus észrevette, ezt kérdezte tőlük: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.” Mt. 26,10.11


„Ne zsákmányold ki a nyomorult és szegény napszámost, akár atyádfia, akár jövevény, aki országodban, városaidban lakik.” 5Móz. 24,14


„Nem sírtam-e, ha valakinek nehéz napja volt? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt?” Jób. 30,25


„Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye.” Zsolt. 9,19


„Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja.” Zsolt. 22,25


„Szégyenkezzen, piruljon mindenki, aki életemet el akarja venni! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek! Rettegjenek szégyenükben, akik hahotázva beszélnek rólam! Örüljenek, és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek. Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az ÚR! Én nyomorult és szegény vagyok, de gondol rám az Úr. Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem, ne késlekedj!” Zsolt. 40,15-18


„Boruljon le előtte minden király, minden nép őt szolgálja! Mert megmenti a segítséget kérő szegényt, és a nyomorultat, akinek nincs segítője. Megmenti a nincstelent és a szegényt, a szegény embereket megsegíti. Elnyomástól és erőszaktól megváltja őket, mert drága számára a vérük.” Zsolt. 72,11-14


„Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról.” Zsolt. 9,13


„Tekints szövetségedre, mert erőszakkal vannak tele az ország legeldugottabb helyei is! Ne maradjon meggyalázva az elnyomott, dicsérje nevedet a nyomorult és a szegény! Szállj perbe, perelj, Istenem! Gondold meg, hogy a bolond mennyire gyaláz téged szüntelen! Ne felejtsd el ellenségeid hangját, támadóid egyre növekvő zajongását!” Zsolt. 74,20-23


„Jobb a feddhetetlenül élő szegény, mint az álnok beszédű ostoba.” Péld. 19,1


„Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az ÚR tanácsa valósul meg. Amit az embertől megkívánnak, az a hűség, ezért jobb a szegény ember a hazugnál.” Péld. 19,21.22


„Ne rabold ki a szegényt, mivel szegény ő, és ne tipord el a nyomorultat a kapuban!” Péld. 22,22


„Futnak a bűnösök, ha nem üldözik is őket, de az igazak biztosnak érzik magukat, mint egy oroszlán. Sok a vezető, ha pártütés van az országban, míg egy értelmes és okos ember soká fenntartja a rendet. Ha szegény ember a nincstelenek elnyomója, olyan az, mint a felhőszakadás, mely után nincs kenyér. Akik elhanyagolják a tanítást, dicsérik a bűnösöket, de akik megfogadják a tanítást, ellenük támadnak. A rossz emberek nem értik meg a törvényt, de akik keresik az URat, egészen megértik. Jobb a feddhetetlenül élő szegény annál, aki gazdag, de görbe utakon jár. Aki ügyel a tanításra, értelmes fiú az, de aki a dőzsölőkkel tart, szégyent hoz apjára. Aki kamattal és uzsorával gyarapítja vagyonát, annak gyűjt, aki könyörül a nincsteleneken.” Péld. 28,1-8


„Mert annak az embernek, akit Ő jónak talál, bölcsességet, tudást és örömöt ad. A bűnöst pedig azzal veri meg, hogy gyűjtsön és halmozzon, azután annak hagyja, akit Isten jónak talál. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés.” Préd. 2,26

  
„Olyan a szegény népen uralkodó bűnös, mint a morgó oroszlán és az éhes medve. Ha esztelen a fejedelem, nagy lesz az elnyomás, de ha gyűlöli a nyerészkedést, hosszú ideig él.” Péld. 28,15.16


„A szegény és a zsarnok egymás mellett élnek, de mindkettő az ÚRtól kapta a szemevilágát.” Péld. 29,13


„Találkozik a gazdag a szegénnyel: mindegyiket az ÚR alkotta.” Péld. 22,2


„Többet ér a szegény, de bölcs gyermek a vén, de ostoba királynál, aki nem ismeri el, hogy figyelmeztetésre szorul.” Préd. 4,13


„Én nyomorult és szegény vagyok, de gondol rám az Úr. Te vagy segítségem és megmentőm, Istenem, ne késlekedj!” Zsolt. 40,18


„Mivel nem volt gondja arra, hogy másokkal szeretettel bánjon, hanem a nyomorult és szegény embert, a megtört szívűt halálba kergette. Szerette az átkot: érje is utol! Nem telt kedve az áldásban: maradjon is távol tőle! Magára vette az átkot, mint a ruhát: hatoljon bele, mint a víz, csontjaiba, mint az olaj! Az legyen ruhája, amely befedi, és öve, melyet állandóan visel! Ezzel büntesse meg vádlóimat az ÚR, akik rosszat mondanak rólam! De te, URam, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem! Mert én nyomorult és szegény vagyok, a szívem is sajog bennem.” Zsolt. 109,16-22


„Hangos szóval magasztalom az URat, és dicsérem őt a sokaság előtt, mert odaáll a szegény pártjára, megszabadítja a halálos ítélettől.” Zsolt. 109,30.31


„Énekeljetek az ÚRnak, dicsérjétek az URat, mert kiragadja a szegény ember életét a gonoszok hatalmából!” Jer. 20,13


„Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók. Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: „Te ülj ide kényelmesen”, a szegényhez pedig így szóltok: „Te állj oda”, vagy „Ülj le ide a zsámolyomhoz”, nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká? Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért. De ti megszégyenítettétek a szegényt. Vajon nem a gazdagok hatalmaskodnak-e rajtatok, nem ők hurcolnak-e titeket törvény elé? Nem ők káromolják-e azt a szép nevet, amelyről titeket elneveztek?” Jak. 2,1-7


„A jó ember könyörületes, és kölcsönt ad, ügyeit törvényesen intézi. Nem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz. Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az ÚRban. Rendületlen a szíve, nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire. Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik.” Zsolt. 112,5-9

„Jézus így válaszolt nekik: «Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.»” Mt. 11,4-6

 Jézus mondja:
„Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” Lk. 4,18.19


 Jézus mondja:
„Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” Lk. 7,22.23


Jézus mondja:
„Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.” Mt. 19,21


„Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: «Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.»” Lk. 19,8


„Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: «Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké.»” 2Kor. 9,8.9


 Anna énekéből:
„A jóllakottak elszegődnek kenyérért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek. Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt. Az ÚR megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét. Az ÚR tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal. Fölemeli a porból a szűkölködőt, és kiemeli a szemétből a szegényt, leülteti az előkelőkkel együtt, és főhelyet juttat neki. Mert az ÚRéi a föld oszlopai, rájuk helyezte a földkerekséget. Híveinek lábát megőrzi, de a bűnösök a sötétben vesznek el. Senkit sem tesz hőssé a maga ereje.” 1Sám. 2,5-9


„Nem a nagy sereg segíti győzelemre a királyt, nem a nagy erő menti meg a hőst. Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg. De az ÚR szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak. Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket. Lelkünk az URat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. Maradjon velünk, URam, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!” Zsolt. 33,16-22