Vágyakozás Jeruzsálemre.
"Amikor Babilon folyói mellett laktunk,
sírtunk, ha a Sionra gondoltunk.
Az ott lévő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat.
Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk,
és akik sanyargattak, öröméneket:
Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!
Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról
idegen földön?
Ha megfeledkezem rólad Jeruzsálem,
bénuljon meg a jobb kezem!
Nyelvem tapadjon az ínyemhez,
ha nem emlékszem rád,
ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!
Emlékezz, URam, az edómiakra,
akik ezt mondták Jeruzsálem napján:
Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig!
Babilon pusztulásra méltó népe!
Boldog lesz, aki megfizet neked azért,
amit velünk elkövettél.
Boldog lesz, aki megragadja, és a sziklához
csapja csecsemőidet!"
Zsoltárok könyve 137.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése