Gyorsan rohan az idő.
Július 1-től eltűnök majd egy hónapra.
Persze lehet, hogy nem fogom kibírni blogozás nélkül. :)
A tegnapi napról.
Még mielőtt eltűnök, holnap csak kimegyek még egyszer megpróbálom azt a nagy halat.
Hihetetlen élményben volt tegnap részem. A szokásos helyünkön, egy nagy hal kapta be a horgomat.
Nem tudom ilyenkor mit kell csinálni, a damilomat mind lehúzta, ezért végül totál befékeztem és tartottuk egymást a hallal. Elég uncsi volt, így farkasszemet nézni egymással, és talán egyszerűen csak várnom kellett volna, hogy elinduljon valamerre. Mivel nem volt türelmem várni elkezdtem megfeszíteni, hogy elinduljon felém. Persze hülye lett volna. Meg se moccant. És akkor a horog kipattant a szájából.
Három gondolat.
Egy: kell egy nagyobb orsót vennem. A harmincas kicsi.
Kettő: kell egy erősebb botot vennem, a féder bot azt hiszem ilyen óriási halakra alkalmatlan.
Három: A gombai tóban vannak ilyen óriási állatok!!!!
A negyedik gondolat, jó volt az etető kajám. Lucernás, lucernagranulátummal, főtt tészta, meggy, egy kicsi mézzel csurgatva.
A horogra bábozódott csontit tettem, csokis kukoricával.
A kapásjelzések enyhe-finomak voltak. Érdemes tehát ilyenkor is berántani.
Végeredmény egy 1 kg-os, még nem méretarányos ponty. Visszaeresztettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése