Végül elkaptam az egeret, amit fiam szétszórt a lakásunkban.
Reggeliztem, amikor a lábam mellett átment a hűtő alá. Gondolhatod, hogy sikongattam.
Kiáltottam Fufu után. Jött is, nagy nyávogással, de törődött is az én egeremmel?
Elhúztam a hűtőt, a motor alá bújt az egér.
Papírral piszkáltam meg. Közben Fufuval veszekedtem, hogy ez az ő dolga lenne.
Kinyitottam a bejárati ajtót, az egér ugrálva Fufu lábai alatt elindult a szabad levegő felé.
Fufu észre se vette, csak nyávogott hozzám. Én meg csak veszekedtem vele, hogy ennyire azért nem kellett volna nyugdíjba menni. Ott ugrál a lábad között az egér!
Sajnos erről a jelenetről nem tudtam fotókat készíteni, mert gyorsan kellett cselekednem.
Épp kéznél volt a horgászos kis vödröm. Azzal takartam le az egeret.
Aztán óvatosan csúsztattam alá egy lapot, megfordítottam a vödröt.
Gondoltam hátraviszem a kertbe, szabadon eresztem. A szomszéd kutyája érdeklődve nézett. Nem, nem neked hozom, te nem szereted. - mondtam neki.
Szeretjük egymást, mindig kap egy kicsit a maradékból, most is arra várt. Kicsi korában rendszeresen átjött a kerítés alatt, és vitte át magukhoz az ajtó előtt kint felejtett cipőinket. Én csak Buksinak hívom. Nem tudom, hogy hívják.
Még egy utolsó kép Fufuval, a nyugdíjas macskánkkal. Csak a rend kedvéért.
Végül a szabadság.
2 megjegyzés:
Magam előtt látom a jelenetet :D
akkor te megtanultad hogyan fogjunk egeret. :)
Megjegyzés küldése