"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2011. november 30., szerda

Zöld szemem kék


Ehhez a dalhoz egy személyes kis történet:
Amikor ezt a dalt  Koncz Zsuzsa előadta a Néprajzi múzeumban, én éppen abban az időben töltöttem ott szakmai gyakorlatomat. A koncert előtt, az utcán találkoztam vele, meglepett alacsony termete, gyönyörű haja, és fiatalsága. Olyannyira, hogy egy pillanatra döbbenten megálltam előtte, és arra gondoltam, ez a fiatal lány csak Koncz Zsuzsa lánya lehet. Pedig hát ő maga volt az. 

A dal, egyszerűen: gyönyörű. (És igaz.)

Azért mert szereted a country zenét :)

Legyen szép napod!


Még több country: luciamaria csatornáján http://www.youtube.com/user/luciamaria81#p/u

2011. november 26., szombat

A prófétai reménység

    Azért írok a prófétákról, és leginkább a Babiloni fogságot közvetlen megelőző időszakról - és majd a fogság ideje alatt élő prófétákról -, mert most lélekben ők állnak hozzám a legközelebb. Életérzésem, ebben a jelenlegi világban inkább hasonlítható, ahhoz a történelmi időszakhoz, amikor Izraelt fogságba hurcolták. Úgy élem meg életemet, mintha ez a fogság még nem telt volna le. Istennek sok ígérete, még csak ígéret. Azoknak valóságos beteljesedése várat magára.

    Ahogy Jézus Krisztus mondta, 'a világban nyomorúságtok van, de bízzatok. Bízzatok abban, hogy én legyőztem a világot. Reménységetek legyen, eljövök hamar. Megszabadítalak titeket. Csak rövid idő szenvedésetek. Helyreállítom Országom.'

Ezért mondják a keresztények, Jövel Uram Jézus. Maranatha!
Várjuk reménységünket, hogy Istennek minden ígérete beteljesedjék. A mennyei Izrael, a mi népünk Jézus Krisztus által helyreállíttassék. Az 'eredeti Izrael' elvetetése miatt, az Atya szemében, a mennyei Izrael /vagy másképpen a szent maradék, vagy újszövetségi fogalommal, Krisztus Teste, az Egyház/ mindazok, akik szívükben vannak körülmetélve. Az ószövetségi próféták megvallásai szerint is, Isten előtt többé már nem számít, hogy test szerint - genetikailag - utódja valaki Ábrahámnak. Egyedül csak az számít már, ha valaki valóban engedelmeskedik is az Atyának. Ez visszafelé is igaz. Tehát, aki hisz, megkeresztelkedik és engedelmeskedik Istennek, az Izrael népéhez tartozik. 'Nem csak' az Atya gyermeke, hanem földi értelemben, Istennek Ábrahámmal kötött szövetségkötésének jogfolytonosságából eredően, Ábrahám leszármazottja, utóda lesz. Belekeresztelkedik Izrael népébe. Akár tetszik neki, akár nem. A keresztény hit állampolgárságot is jelent Izrael - vagyis a Mennyei - Országba. Ez az Ország már most - láthatatlanul - jelen van a Földön, de nyilvánvaló, hogy valóságos megjelenése, és érvényre jutása, csak a Király eljöttével lesz.

"Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; 
mindazokat, akik hisznek az Ő nevében, 
akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek."
János evangéliuma 1,12-13

    Tanulságos, hogy a templom nem menthette meg Izrael népét. Ábrahám általi kiválasztottsága sem. A próféták olyan hevesen támadták a bűnben élő népet, hogy kétség nem férhet hozzá: Isten előtt Izraellel kötött szövetségkötése semmissé vált. Csak a maradék térhet be Hozzá. A szent maradék, akik lélekben, hitben, szeretetben járnak Isten előtt. Ez a maradék is, csak egyetlen egy úton, Jézus Krisztuson keresztül. A próféták előre kijelentették Jézus Krisztus születését, számtalan életében tett cselekedeteit, gyógyításait, sőt még halálát is. A próféták mind Jézus Krisztusról tettek bizonyságot. Előre kijelentve, hogyha majd látja az utókor, higgyenek, az Atya küldte Őt, és bár megtévesztő volt születése, megtévesztő volt élete, sőt halála a legmegtévesztőbb, de Ő az, aki a világ bűneit hordozza. Őáltala van megmenekülésünk bűneinkből. Erről tett tanúságot Keresztelő szent János, és Jézus Krisztus követői, a későbbi apostolok is. A zsidók közül sokan megtértek, és hittek. Jézus Krisztus halála és feltámadása után, a Szent Lélek kitöltekezésekor még többen hittek. Hiszen világos bizonyítéka lett ez annak, hogy valóban Ő volt az Isten Fia. Izráel népe egésze számára megtévesztő volt emberré létele, de a szent maradék számára nem, Lélek által láthatták és megértették, az ószövetségi próféták által előre kijelentett Igék mind Jézus Krisztusban teljesedtek be.

    Azért is írok még az ószövetségi prófétákról, mert úgy látom, hogy az újszövetségi keresztények vezetői, és tanítói több téves - misztikus - következtetést és állítást vonnak le úgy általában a prófétákról és a próféciákról. Anélkül, hogy magában a Bibliában megvizsgálnák a prófétákat.
Pedig úgy érzem, pont az ószövetségi próféták, és Izrael szomorúan reménytelen helyzete a fogság, és fogság utáni helyzetének megértése ma a kulcs a bibliai - újszövetségi - prófétaság karizmájának helyes használatához (is). Ez a helyes nézőpont és használat, nagyon is szükséges Krisztus Testének. A szegényeknek, kicsinyeknek, a világ által üldözötteknek szükségük van, minden prófétai vigaszra. Fogságban vagyunk. Tudatában vagyunk megmentésünknek, de a templom romokban, Országunk nincsen, nem látható, noha mégis van. Testvéreinktől elválasztva élünk, szétszóródva. Tudjuk Isten Háza újra állni fog, benne a királyi trónnal, és a Királlyal, sóvárogva várjuk. Várjuk, tökéletes felépíttetésünket, már 'nem csak' a Lélektől, hanem magától a Királytól, Jézus Krisztustól, hogy mint 'egy nemzet', végre együtt legyünk, egy helyen. A próféták mind várják Jézus Krisztust! Jöjj el Uram Jézus! Építsd fel a Te Templomodat, amely az Imádság Háza, állítsd fel a Te Királyságodat, Uralkodj felettünk.
A fogságban lévőknek prófétákra van szükségük, akik hirdetik a Templom felépítésének reményét, és az 'egy nemzetben' való élés örömét. Ilyen értelemben és így, a mai időnkben nekünk is, prófétákra van szükségünk.

Ennyiben tehát kutakodnunk kell a történelmi múltban, visszamennünk Babilonig. Foglalkoznunk kell Izráel akkori lelki állapotával. Ne ijedjünk meg a dátumoktól, ilyen-olyan nehéz nevektől. Tanulságul iratattak azok meg, nekünk. Próbáljunk mögé látni. Helyezkedjünk bele abba a szomorú lelki állapotba, amit az elhurcolt izraeliták éltek át. Mit élhettek át szétszóródva, mint nemzet megszűnve? Azok, akik oly nagy ígéretek birtokosai voltak Istentől, és saját szemükkel láthatták, hogyan oszlik köddé minden remény, amely nemzetüknek adatott. És mit élhettek át a próféták? Hová tűntek? Miért tűntek el? Akik felszólaltak, miről beszéltek, milyen kijelentést, látomásokat kaptak Istentől, a fogságba vitelük előtt és után?
És miért olyat? Mit akart ezzel üzenni népének Isten? Ennek boncolgatása, kutatása hasznos lehet nekünk, keresztényeknek, akik visszavárjuk Jézus Krisztust a Földre. Ismerjük meg testvéreinket, gondolataikat, múltjukat. Ismerjük meg Istennek minden ígéretét, amely Izraelnek, és így nekünk is adatott. Sokan tudják és ismerik a próféták üzeneteit, a Jó Pásztort várják, a Templom felépítését, a nemzet helyreállítását, de nem mindegy, tudjuk-e, hogy hogyan válik mindez valósággá, hogyan tevődnek helyükre az utolsó kövek? Lélek által, avagy emberi erőből, ahogyan már oly sokszor láthattuk a történelem során?

Így kívánatos lesz és erővel telik meg mai nehéz jelenünkben a prófétai ajándék, sőt békességben megélve tudni fogjuk: mi is próféták vagyunk. Vagyis, hogy pontosan megértjük mit is jelent, prófétának lenni.
Isten áldjon meg minket megértéssel.

bogi

Samuel J. Schultz:
A fogság évei és a prófétai reménység

    Az Ószövetség utolsó két évszázada Izráel nagyobbik részének a fogság idejét jelentette. Nebukadneccar győzelme után sok izráelitát hurcoltak Babilonba. Jeruzsálem lerombolása után további zsidó csoportok vándoroltak ki Egyiptomba. Kr.e. 539 után sokan visszatértek ugyan a bablioni fogságból, hogy helyreállítsák Jeruzsálemet és a zsidó államot, de Izráel függetlenségét és nemzetközi tekintélyét, amellyel egykor Dávid uralma alatt rendelkeztek, már soha többé nem sikerült elérniük.

    Az  önálló nemzeti lét felszámolása fokozatosan ment végbe a babiloni fogság időszaka alatt. Nebukadneccar uralkodása idején legalább négy ízben vittek zsidó foglyokat Babilonba.

    Berosus szerint Nabupolassar fiát, Nebukadneccárt Kr.e. 605-ben a nyugaton kitört lázadások leverésére küldte. A hadjárat során érte el Nabukadneccárt apja halálhíre. A Júdából, Föníciából és Szíriából összegyűjtött foglyokat a hadseregnél hagyta, ő pedig sietve visszatért Babilonba, hogy biztosítsa magának a trónt. A Biblia (Dán 1,1) ennek időpontját Jójákim uralkodásának harmadik évében jelöli meg. Jójákim ezután a válsághelyzet után még nyolc évig uralkodott. Ennek a fogságnak a körülményeiről nincsenek részletes adataink. Annyi bizonyosnak látszik, hogy Dánielt és barátait is a fogságba vitt főemberek között találjuk. Ezeket a fiatal izráeli foglyokat a babiloni királyi udvarban tartották, és az uralkodó körüli szolgálatokra képezték ki őket. Dánielnek és társainak ezzel kapcsolatos tapasztalatai jól ismertek a Dániel könyve első öt fejezetéből.

    A Júda elleni második babiloni támadás Kr.e. 597-ben volt. A déli királyság számára ez sorsdöntő jelentőséggel bírt. Jójákim az esedékes adófizetés megtagadásával magára haragította Babilont. Nabukadneccar haragjában a környező népeket tüzelte fel Júda ellen. Valószínű, hogy ezek alatt a csatározások alatt halhatott meg Jójákim, aki így a trónt fiatal fiára, a 18 éves Jójákinra hagyta. Ennek három hónapos uralma azzal ért véget, hogy feladta Jeruzsálemet a várost ostromló babilóniaiaknak (2Kir 24,10-17). Babiloni források szerint erre a támadásra Kr.e. 597 márciusában került sor. A Lákisból származó levelek is erre az időre teszik Júda megtámadását.
Ezúttal nemcsak a királyt ejtették foglyul, hanem vele együtt Jeruzsálem előkelőinek ezreit, mesterembereket, főhivatalnokokat, katonákat és a királyi család tagjait. Jójákin nagybátyját, Cidkijját bízták meg az ottmaradt nagyobbára szegény és nincstelen nép kormányzásával.

    Jójákin fogsága nem tartotta vissza sem Júda lakóit, sem a fogságban levőket attól, hogy továbbra is őt tekintsék jog szerinti királynak. Az ókori Debírt és Bét-Semest feltáró 1928-30-ban folytatott ásatásoknál előkerült pecsételt agyagkorsók arra utalnak, hogy a Cidkíjjá uralma idején élt nép továbbra is Jójákin nevét használta. Amikor Jeruzsálemet végül is lerombolták, Cidkíjjá fiait mind megölték, a fogságban levő Jójákin fiainak pedig királyi utasításra élelmiszeradagot utaltak ki. Az 597-ben vezetett babiloni hadjárat szörnyű pusztítást vitt véghez Júdában, de még további 11 évig nemzeti kormány működhetett Jeruzsálemben.

    586-ban az ország egy hatásában még borzalmasabb hadjáratnak volt kitéve. Jeruzsálemet a templommal együtt lerombolták. Júda megszűnt önálló nemzetként létezni. A romokban heverő fővárost otthagyták azoknak, akik az országban maradtak. A Nebukadneccar által kormányzóvá kinevezett Gedalja vezetése alatt a maradék nép Micpába vándorolt (2Kir 25,23; Jer 40,13). Néhány hónap múlva Jizmáél megölte Gedalját, mire az elkeseredett nép Egyiptomba menekült. Jeremiás pedig szenvedő népével együtt rótta az Egyiptomba vezető utat.

    A negyedik fogsába-vitelről a Jer 52,30 tesz említést. Josephus Flavius szerint további zsidókat vittek Babilonba Kr.e. 582-ben, amikor Nebukadneccar leigázta Egyiptomot.

    Berosus szerint a Babilon különböző pontjaira hurcolt zsidóknak Nebukadneccar alkalmas telephelyeket jelölt ki. A Kebár folyó, amely mellett Ezékiás prófétai elhívását kapta és első látomásában részesült (Ez 1,1), a Babilon közelében levő Nar-Kabari csatornával azonosítható. A foglyok egy másik központi helye Tél-Ábíb, valószínű, hogy közel esett ide (Ez 3,15).

    Nebukadneccarnak olyannyira sikerült a fővárost, Babilont, kiépítenie, hogy a görögök a várost az antik világ csodái között tartották számon. Semmi okunk abban kételkedni, hogy e nagyméretű építkezéseknél a zsidó foglyokat is felhasználták. A Weidner-féle szöveg zsidó neveket is felsorol azon más országokból való mesteremberek között, akiket Nebukadneccar építkezéseinél alkalmazott. A király mindent megtett annak érdekében, hogy székhelyét olyan ragyogóvá tegye, amilyen a birodalomban még nem volt. Ennek a célnak érdekében használta föl a Jeruzsálemben foglyul ejtett mesterembereket is.

    Kezdetben csak Babilon környékén voltak zsidó települések, de a későbbiekben, ahogy mind nagyobb szabadságot élveztek a következő babiloni, majd perzsa királyok uralkodása idején, egyre jobban szétszóródtak a birodalom különböző vidékeire. A Nippurnál folytatott ásatásokból előkerült agyagtáblákon Ezsdrás és Nehémáis könyvéből ismert nevek olvashatók. Ez arra mutat, hogy a fogság idején itt is zsidó település volt. A Babilontól 100 km-re DK fekvő Nippur Kr.u. 900-ig megmaradt zsidó településként. A Nehémiás és Ezsdrás könyvéből ismert Tél-Melah, Tél-Harsa (Neh 7,61), Ahava és Kászifjá (Ezsd 8,15.17) is zsidó települések voltak. Josephus Flavius ezek mellett még Neerdát és Nisibist is megemlíti, amelyek valahol az Eufrátesz mentén lehettek (Régiségek 18,9).

    A fogságban levők vágyódtak az elvesztett haza után. Ez különösen arra az időre volt érvényes, amikor Jeruzsálemben még működött a nemzeti kormány. Hamis próféták Babilon elleni lázadásra szították a népet, ami miatt Nebukadneccar két lázadót kivégeztetett (Jer 29). Röviddel az 597-ben történt fogságba-vitel után Hananjá azt jósolta, hogy két éven belül a zsidók összetörik a babiloni igát (Jer 28). Ezékiel is szembeszállt azokkal, akik az ő idejében felkelést szítottak (Ez 13). Jeremiás, akit a fogságba hurcoltak jól ismertek, hiszen Jeruzsálemben hosszú éveken keresztül folytatta prófétai tevékenységét, levelet írt a Babilonban letelepedett honfitársainak és arra biztatta őket, hogy építsenek házakat, telepítsenek szőlőket, és számoljanak egy hetven éves fogsággal (Jer 29).

    Amikor Jeruzsálem 586-ban történt elestével és lerombolásával az azonnali visszatérés reménye eloszlott, a fogságban levők, Jeremiás próféciájának megfelelően, mindinkább egy hosszabb tartózkodásra kezdtek berendezkedni. Albright szerint az olyan babiloni helységnevek, mint pl. Immér Kerúb (Neh 7,61), arra utalnak, hogy az izráeliek pásztorkodással és földműveléssel is foglalatoskodtak az Eufrátesz melletti termékeny vidéken. Úgyszintén tevékenyen bekapcsolódtak a kereskedelmi életbe is. Az 5. századból származó feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a Nippur környéki gazdasági és kereskedelmi életben a zsidók nagyon jelentős szerepet játszottak.

    A legtöbb zsidónak a nyelvismeret hiánya problémát okozott. Még Szanhérib uralkodása előtt arám törzsek telepedtek le Babilonban, és idővel a népesség túlnyomó többségét ők képezték. Ennek következtében az arám lett a mindennapi életben használatos nyelv. Már a hetedik század idején ez volt az asszírok nemzetközi diplomáciai kapcsolataiban használt nyelv (2Kir 18,17-27). Az új nyelv elsajátítása a zsidók egy részének bizonnyal gondot okozott, de elképzelhető, hogy sokaknak nem volt teljesen ismeretlen az arám nyelv, sőt egyesek Jeruzsálemben, hivatásukra való felkészülésük során tanulhatták is. Az északi királyságból származó zsidók, akik már régóta a babiloni birodalomhoz tartoztak, kétségtelen, hogy az arám nyelvben éppoly jártasak voltak, mint a héberben.

    A rendelkezésünkre álló források arról tudósítanak, hogy a fogságban élő zsidók kedvező elbánásban részesültek. Jeremiás levelét a "fogságban levő véneknek" címezte (Jer 29,1), Ezékiel "Júda véneivel" találkozott (Ez 8,1). Ezek szerint vallásos összejöveteleket "szabadon" tarthattak a zsidók. Egy másik alkalommal Izráel vénei látogatták meg Ezékielt (Ez 14,1 és 20,1).
Ezékiel nyilvánvalóan széleskörű tevékenységet folytathatott a fogságban élők között. Tudjuk, hogy családos ember volt, saját házában lakott, és szabadon megvitathatta az őt meglátogató, vagy az általa felkeresett vénekkel népének vallásos tárgyú kérdéseit. Jelképes cselekedetekkel nyíltan kifejezte a déli királyság politikai jó vagy rossz sorsát, egészen addig, amíg 586-ban le nem rombolták Jeruzsálemet. Ezután is bátorította a népet, és táplálta bennük a reménységet, hogy egyszer Isten helyreállítja a dávidi királyságot.

    Dánielnek és társainak az esete is arról tanúskodik, hogy a Júdából származó foglyokkal jól bántak. A Kr.e. 605-ben elhurcoltak közül az előkelő származású fiatalok némelyikét a királyi udvarban végzendő szolgálatra osztották be, hogy ismerkedjenek meg a babiloni udvari élettel (Dán 1,1-7). Amikor Dániel megfejtette Nebukadneccar álmát, a király a babiloni bölcsek elöljárójává tette. Kérésére három társa szintén jelentősebb megbízatást kapott Babilonban. Nebukadneccar hosszú uralma alatt Dániel és barátai egyre nagyobb megbecsülésben részesültek. A Dániel könyvében leírt válságos helyzeteket sértetlenül átvészelték. Feltételezhetjük, hogy más foglyoknak is sikerült vezető beosztásba kerülni a babiloni udvarban. Dániel, Bélsaccar és Nabunaid társuralkodása idején rangsorban közvetlenül az uralkodókat követte. Babilon 539-ben bekövetkezett bevétele után, Dániel megkülönböztetett udvari szolgálatát tovább folytatta a méd Dárius, majd a perzsa Círus uralkodása idején is.

    A Jójákinnal és fiaival való bánásmód is azt mutatja, hogy egyes zsidó foglyokkal megkülönböztetett módon bántak. Jójákinnak saját kiszolgáló személyzete volt, és egész családja kellő ellátásban részesült, annak ellenére, hogy hivatalosan csak Nebukadneccar 562-ben bekövetkezett halála után adták vissza teljes szabadságát (2Kir 25,27-30). A királlyal együtt felsorolt további zsidó nevek arra utalnak, hogy a bőséges ellátás nem csupán a királyi család tagjaira korlátozódott.

    Eszternek I. Xerxesz perzsa király udvarában lejátszódott története is jellemző példa arra nézve, hogyan bántak a kivételezett zsidókkal. Nehémiás is a királyi udvarban szolgált. Artaxerxesszel való személyes kapcsolata révén sikerült azokon segítenie, akik Jeruzsálem újraépítésére visszatérhetek hazájukba.

    Whitley jogosan vonja kétségbe azok állítását, akik a zsidók babiloni fogságát rabszolgaságnak, és sok szenvedéssel teli, szomorú históriának festik le. Ewald az Ézsaiás, Zsoltárok és Jeremiás siralmai egyes részeire alapozva arra a következtetésre jutott, hogy a fogságban levő zsidók helyzete rohamosan rosszabbodott. Történelmi adatok nem látszanak igazolni azt a feltevést, hogy a zsidó foglyokat testileg bántalmazták volna, vagy megakadályozták őket egyszerű polgári és vallási életük gyakorlásában a babiloni fennhatóság idején. A rendelkezésünkre álló bibliai és régészeti adatok inkább George Adam Smith véleményét erősítik meg, mely szerint a zsidók viszonylag kedvező helyzetben voltak, és nem mentek keresztül különösebb szenvedésen.

    A Jeruzsálemtől elszakadtak közül azok, akiknek lelkiismerete felébredt, és megértették a fogság okát, minden bizonnyal súlyos lelki válságot éltek át. Negyven éven keresztül hallhatták Jeremiás figyelmeztetését: "Jeruzsálem úgy elpusztul, hogy aki csak erre jár megborzad és iszonyat fogja el látványára" (Jer 19,8). Ennek ellenére meg voltak győződve arról, hogy Isten nem engedheti meg a templom lerombolását. Magukat a törvény őrzőinek tartották, és nem hitték, hogy Isten  megengedi fogságba hurcoltatásukat. De most, amikor Jeruzsálem romjait a salamoni dicsőséggel és nemzeti hírnévvel hasonlították össze, sokakat a szégyen és a bánat érzése töltött el. Jeremiás siralmaiban élénken kifejezésre jut a szerző szomorúsága, hogy Jeruzsálem a népek látványossága lett. Dániel is bevallja imádságában, hogy a nép szégyen és gúny tárgya lett a népek között (Dán 9,16). Ez a fajta szenvedés nehezebben volt elviselhető azoknak a foglyoknak, akiket jobban érdekelt Izráel jövője, mint a külső körülmények okozta kellemetlenség és nélkülözés, aminek fogságuk miatt voltak kitéve.

    Jeremiás és Ezékiel előre megmondták, hogy Isten visszaviszi a zsidókat saját országukba. A foglyok számára a biztatás és reménység egy másik forrása Ézsaiás üzenete volt. Írásaiban ő is prófétált a bekövetkező babiloni fogságról (Ézs 39,6), de arról is biztosította a népet, hogy Círus idejében visszatérnek hazájukba (Ézs 44,28). A 40. fejezettel kezdődően részletesen kifejezi az előző fejezetekben csak röviden említett reményteli, biztató üzenetet. Isten mindenható. Valamennyi népet ellenőrzése alatt tartja. A népeket és királyaikat Isten arra használta fel, hogy ítéletet hajtson végre, Izráelen, de hasonlóképpen felhasználhatja őket arra is, hogy népének sorsát ismét jóra fordítsa. Amikor Círus elfoglalta Perzsia trónját, Izráel helyreállításának reménysége támadott fel azokban, akik hittek a próféták jövendölésében.

2011. november 25., péntek

Adósságról

    Most, hogy befektetési szempontból bóvlinak minősítették Magyarországot, a miheztartás végett ismét a hitelekről, és eladósodottságunkról emlékezem meg. Arról a sok adomány és segítségkérőről, akiket már eddig is leírtam, és arról a 36 milliárd euroról, azt hiszem ennyire lenne szüksége országunknak.
Bár már az ilyen magas számokhoz nem sokat értek. Maradok a saját térfelemen.

A számokról tehát csak magamnak, csinálok egy kalkulációt, hogy pontosan tudjam hány százezer segítségkérő ember is élhet még ebben az országban, akik megkereshetik, reménytelenül, a Máltai Szeretetszolgálatot és benne engem.

Egy cikk szerint: A lakosság több mint fele eladósodott a statisztikák szerint.

2011 tavaszán a háztartások 45 %-nak volt valamilyen hiteltartozása,
több mint 800 ezer háztartásnak 1,
közel 500 ezernek 2,
400 ezer háztartásnak pedig 3 vagy több.

A KSH adatai szerint több mint 700 ezer háztartásnak van jelzálogalapú hitele, amelynek 80%-át lakásvásárlás céljából vették fel.

(Az origo üzleti negyedéből: A teljes cikk itt.)

De hát nem is az a lényeg, hogy közel 1.000.000 embernek adóssága van. Mivelhogy közel ugyanennyi számú ember, mérhetetlenül gazdag is, ebben az országban.

A statisztika komoly dolog. Hagyjuk a milliókat, meg a százezreket. Egy ember is ember, ha bajba kerül, segítségre szorul. Van, aki segítse?

Másról szól ez. Nézzük csak a világot meg! Olaszország csőd közelben? Mi lesz az euróval?
Hát nem háború van itt kérem?
Mintha a híradások lépten-nyomon csak erről szólnának:
- Elesett a görög front?
- Betörtek az arabok!
- Megszállták a kínaik kelet-európát!
- Törökország letámadta Németországot!
- stb-stb.

Nagy-nagy háború ez! Magyarország ismét csak egy csatlós, messziről asszisztál? Minek is olvassuk a híreket?
Mondhatnánk nagy bölcsen: Néhány reménytelen százezer vonaglik a Donhoz, téli hidegbe. Mások meg majd Nyugatra menekülnek, ha nyár lesz. Érzékeny veszteség? Lehet. Lesznek, akik itthon maradnak. Majd felépítik valahogy az országot. 

Mit is tehetnék, mit is tehetnék? Fogalmazódik meg bennem. Szobámban fel-alá járkálok.

Isten!
Aki mindezt előre elmondta nekem 2005-ben.
2008 januárig imádkoztam az országért. Aztán letettem a kezem.
Ma már nincs bennem ima. A cselekvés ideje jött el! Kérdés: mit tehetnék?

Valahogy úgy érzem magam, mint 2005-ben. Az ÚR mosolyog: Bármit teszel gyermekem, teljesen mindegy. Velem leszel.

Megőrülök, ha nem érzem, nem hallom Istenem, ha kérdezem Tőle: mit tegyek? És Ő csak mosolyog? Hogy lehet ez? Választ követelek Istenem!
Aztán gondolok a sok barátomra. Testvéreimre. Arra a megnyugvásra, hogy mindent megtettem értük. Biztonságban vannak. Hála Istennek!

Mégis romokban minden körülöttem. Menthetek többet Istenem? - kérdem. S válasz helyett ismét a mosolyt látom.

Bennem a kín feszít, a tett vágya. Ha nem tehetek semmit se, elmegyek! Keresek magamnak demens öregeket Angliában. Mellettük megnyugszom. Elfelejtem hazám, a romokat, a jajkiáltást. Keresek majd sok pénzt, aztán visszajövök. Veszek egy szép házat, egy csendes völgyben, férjemmel leszek majd, és néhány macskával. Talán örökbe fogadok még néhány kisgyermeket, mert addigra öreg leszek. S boldogan élek, amíg meg nem halok. Ezt akarod Istenem?

És hirtelen a kórházra gondolok. Albert Schweitzer-re, és Teréz anyára. Hiszen ők odamentek, ahonnan mindenki más elment.
Oh! Szerelmes vagyok a beteg emberekbe, dehogy megyek el. Végtére is, úgyis Isten fog győzni bennem. Győzz le engem Istenem!

TestVérem!
Itt az alkalom, hogy válaszod (katt. rá ) közöljem.
Remélem túléled, hogy ennyire nyílt, nemesen fennkölt és vakmerő vagyok, mint Don Quijote . Isten áldjon meg Téged.
S köszönöm, hűséged. 

Az Élet egy játék.
Igazi szélmalmokkal.

bogi

Úgy látszik ez a sorsom

Kedves Éva! Küldök neked ajándékba, egy dalt.

Lélekkel olvasni.
Lélekkel élni.
Lélekből szeretni. 
Lélekből lenni.

Igen! Ez a 'sokat jelentenek írásaid!' Már, annyiszor hallottam!
S mégis, most már tudom, nem kevés ez, hanem egy halk vallomás.
Mily sokat kellett várni.
Míg végre most, megértettem.
Mint egy regény, oldalakon át.
Visszhangzik bennem.
Olybá tűnik, mint egy finom selyemfonál,
amely lelkemet szövi át,
olyan, mint egy téli pókháló, amelyre a dér fagyott rá.
Ki érti?
Jegesen, dermedten, erősen és mégis gyengén: Miért nem szakadt el?
S mire jó, ha csak arra nem, hogy önmagában szép legyen?
Az emberek, bennem, Lélekkel szövik, ezt a szép vallomást,
tudom, talán  másnak kevés lenne,
nekem nincs másom: értékes szememben,
amíg élek, vigyázok rá.

Letétbe tetted nálam, Testvérem, hogy az Isten, nagyon szeret Téged!
Hogyan felejthetném el?
Ez az én mennyei kincsem.

Köszönöm szépen, hogy írtál,
sok sok szeretettel:
bogi


Még több szaxofon, Jézusról:
http://www.myspace.com/davidkocijan/music/songs?filter=featured#!/davidkocijan/music/songs/shout-to-the-lord-84821889

2011. november 24., csütörtök

Ajándék Neked!

Egy horgászat emlékére. 



Őszintén köszönöm

Őszintén köszönöm azoknak, akik a blogomat látogatják, hogy vissza-visszatérnek hozzám. Néha elgondolkodom ... nem valami örvendetes, és szórakoztató lehet engem olvasni.

Kíváncsi lennék miért olvasnak? Kommenteket alig kapok. És legtöbbször tényleg, csak a hideg, nehéz életről írok. Még ha Istenről is, az is nehéz olvasmány.

No mindegy... biztos marad a néma csend, de én azért köszönöm szépen.  Hálás vagyok!

bogi

2011. november 21., hétfő

Ma, 2011. november 21.

Oh, hát nagyon kedvesek voltak a kórházban. Nem kicsi dolog, hogy a főnővér egyből a szívébe zárt. 
Jó reménységeim vannak a műtéttel kapcsolatban, az már biztos: emberségre és kedvességre nem lesz panaszom. 
Na jó, kicsit félek. - kislányos-polócsavargatás
De! nincs nagyobb dolog, mint hogy újra és újra megtapasztalhatom, szerelmes belém a világ. 
A dalt, minden kórházi dolgozó részére küldöm. Isten áldja meg őket!

Személyes igéim III.

    Kimaradt egy Ige.  Ez az utsó.  Nincs több.

Igazság által leszel erős,
nem kell félned az elnyomástól:
távol marad tőled,
sem a rettentéstől:
nem közelít hozzád.
Ha rád támadnak is,
nem tőlem lesz az.
Aki rád támad,
elesik veled szemben.

Ézsaiás 54,14-15
Biblia Tanács fordításában, ugyanez Károliban:

Igazság által leszel erős,
ne gondolj a nyomorral,
mert nincsen mit félned,
és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád.
És ha összegyűlvén összegyűlnek,
ez  nem tőlem lesz!
Aki ellened összegyűl,
elesik általad.

2011. november 20., vasárnap

"Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?"

Cseri Kálmán igehirdetése az anyagi és lelki értékekről alábbi linkre kattintva:

Igehirdetés
Ha az éneket nem akarod meghallgatni, 2,15 perctől hallgasd.

Ízelítő az Igehirdetés végéből:
"Ez felszínes kijelentés, hogy egy nép találjon vissza Istenhez. Ez velünk kezdődik. Egy nép egyénekből áll, meg kis közösségekből. Ami a nagy társadalomra érvényes, érvényes a családra és a házasságra is, a mi személyes életünkre is, hogy amikor Isten az Őt megillető helyet megkapja az életünkben, ennek meglesz a kihatása mindenre: a kapcsolatainkra, az  elégedettségünkre, a munkabírásunkra és mindenre, mert ebből egy új erkölcs születik, az új erkölcs pedig átjárja a közösséget.
Ezért vigyük magunkkal ezt az igét, ahol az apostol ilyen élesen fogalmaz: ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, és nagyon becsüljétek meg Isten ígéretét: nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged."

2011. november 19., szombat

Személyes igéim II.


Személyes igéim, most még megerősítésre, hogy később bizonyságul legyenek. Most nagy harcokat élek. Szükségem volt, hogy újra átnézzem az igéket. Azt, hogy megtaláljam a füzetemet, amit még 1995-ben írtam tele ezekkel az igékkel, még ahhoz is az Úr segítségére volt szükségem. Kicsit már dühöngve kértem, hogy mondja meg hol van, mivel Ő biztosan tudja. Erre azon nyomban jött a hangja, nézzem meg, ahol mutatja. 

Most el kell hordoznom azt a "terhet", hogy én vagyok erőtlen és másokra bízom életem, egészségem.
Engednem kell, hogy ápoljanak, gondozzanak, gyógyítsanak. Szükségem van rá, mert ezáltal maradok alázatos. Hogyan tudhatnám a szenvedők kétségeit, félelmeit oszlatni, ha én magam nem megyek át mindazokon, amiken ők? Se hitele, se ereje nem lenne vigasztalásomnak. Annyira áldom az ÚRat, hogy megerősít engem, és felövez, hogy Vigasza legyek a szükségben lévőknek. Őérte vállalom, hogy elvigyen a nehézségek völgyébe. Hogy megízleltessen velem minden szükséges sötétségét, mert tudom, áldozatomnak: gyümölcse lesz. És mindeközben láthatom, hogyan vesznek körbe szerető ölelések. Amiképpen mások engem erősítenek, nekem is majdan úgy kell, ha felépülök. Mindig drága jó Pali bácsi jut eszembe, aki teljesen bénán feküdt, és örömmel átitatva várt engem, hogy vele legyek, segítsem. Azt mondta nekem: "bogikám, ha újra kezdhetném az életem, csak azt csinálnám, amit maga, beteg embereken segítenék, mert csak most tudom, hogy mit jelent itt, ágyban feküdve kiszolgáltatottan élnem, és milyen nagy kincs, hogy maga jön és segít nekem."
Mindig erre gondolok, és arra, hogy minden bizonnyal még kevéssé éreztem át, éltem át a beteg vagy lelkileg erőtlen emberek minden szükségét, ha az ÚR jónak látja, hogy néha-néha belevezessen a mélységekbe. Áldom Őt és magasztalom. Mert bizton tudom, ha ilyen nagyon kell lelkemben és testemben szenvednem, gyötrődnöm, akkor abból a világnak később nagyon nagy áldása lesz. Nékem megaláztatás és fájdalom, a világnak áldás. Majd Ő felemeli fejemet, és újra megerősít, felövezi derekamat, hogy a bennem megnyilatkozó erejével újra megszégyenítsen engem: 'na látod bogi, csak én adok neked erőt, hát nem bíztál bennem?, bízz bennem, ne légy hitetlen, hanem hívő, megerősítelek. Ne félj, és ne rettegj, mert veled leszek, mindenütt amerre jársz, ahogyan megígértem neked. El nem hagylak téged, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Mert a szegényekben, kicsinyekben, és gyengékben telik kedvem. Hogy általuk megmutassam a világnak saját dicsőségemet. Így lesz ez, akkor is ha akarod, s akkor is ha nem. Akkor is, ha hiszed, s akkor is ha nem, de mégis: bízz bennem. Hányszor mondjam el neked, oh kicsiny hitetlen báránykám. Sebed begyógyul, mert bekötözlek. Enyém vagy. Nevedet kezembe írtam. Hogyan felejthetnélek el?! Értem, hordozod keresztedet.' 

Tehát ilyen formán adom közre az alábbi igéket. A fordítás Károli.


Majd megtudod, 
hogy békességben lesz a te sátorod, 
s ha megvizsgálod a te hajlékodat, 
nem találsz benne hiányt.
Jób 5,24


Vessed az Úrra a te terhedet,
Ő gondot visel rólad,
és nem engedi,
hogy valamikor
ingadozzék, az IGAZ.
Zsolt 55,22



Én vagyok az út, az igazság és az élet;
senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Jn 14,6


Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti.
Zsolt 37,5
(ezt 3x kaptam)


Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, 
hadd ismerjék meg e mai napon,
hogy te vagy az Isten az Izraelben, 
és hogy én a te szolgád vagyok,
és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem.
1Kir 18,36




Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem,
hogy tudja meg e nép,
hogy te, az Úr vagy az Isten,
és te fordítod vissza az ő szívöket!

1Kir 18,37


Ne félj.
Mert többen vannak, akik velünk vannak, mint ővelük.
2Kir 6,16



Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt,
hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket,
és dícsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
Mt 5,16


Mert valátok régen sötétség,
most pedig világosság az Úrban:
mint világosságnak fiai úgy járjatok.
Ef 5,8


Így szól az Úr Isten:
Egybegyűjtelek titeket a népek közül 
és együvé hozlak titeket a tartományokból,
amelyekben szétszórattatok,
és adom néktek Izráel földjét.
Ez 11,17


Hanem bizonyára megszabadítlak téged,
nem esel el fegyver miatt,
és a lelked zsákmányul lesz néked,
mert reménységed volt bennem, 
azt mondja az Úr.
Jer 39,18
(... mert bíztál bennem.)



Mert én tudom az én gondolatimat,
amelyeket én felőletek gondolok,
azt mondja az Úr;
békességnek és nem háborúságnak gondolata,
hogy kívánatos véget adjak néktek.
Akkor segítségre hívtok engem, 
és elmentek és imádtok engem,
és meghallgatlak titeket.
És kerestek engem és megtaláltok, 
mert teljes szívetekből kerestek engem.
Jer 29,11-13


Ha pedig megtérendétek hozzám 
és megtartjátok parancsolataimat
és cselekszitek azokat:
még ha az égnek utolsó szélén volnának is szétszórt gyermekeitek,
onnan is összegyűjtöm őket és beviszem arra a helyre, 
melyet választottam,
hogy lakozzék ott az én nevem!
És ők a te szolgáid és a te néped, 
akiket megszabadítottál a te nagy erőd által és a te erős kezed által!
Neh 1,9



Gyönyörködjél az Úrban, 
és megadja néked szíved kéréseit.
Hagyjad az Úrra a te útadat,
és bízzál benne, majd ő teljesíti.
Felhozza a te igazságodat,
mint a világosságot,
és a te jogodat, miként
a delet.
Zsolt 37,4-6


Vezette őket nappal felhőben,
és egész éjen át tűznek világosságában.
Sziklákat hasított meg a pusztában,
és inniok adott bőségesen, 
akárcsak a mélységes vizekből.
Patakokat fakasztott a kősziklából,
és folyamok módjára vizeket ömlesztett.
Zsolt 78,14-16



Senki sincs olyan szent, mint az Úr.
Sőt rajtad kívül senki sincs.
Nincsen olyan kőszál mint a mi Istenünk.
1 Sám 2,2


Az Úr megnyitja a vakok szemeit,
az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket;
szereti az Úr az igazakat.
Megoltalmazza az Úr a jövevényeket;
árvát és özvegyet megtart,
és a gonoszok útját elfordítja.
Zsolt 146,8-9


És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben,
amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek.
Kol 3,15



Amint Mózesre hallgattunk, 
épen úgy hallgatunk majd te reád,
csak legyen veled az Úr, a te Istened,
amiképen vele volt Mózessel.
Józs 1,17



És ha előbbi állapotod szegényes volt,
ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
Jób 8,7
(Bár először kicsiny voltál, végül igen naggyá leszel. /Biblia Tanács fordításában)


Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.
Lk 18,27


Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor.
Ne félj és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr,
mindenütt, amerre csak jársz.
Józs 1,9



Ne félj, mert megváltottalak,
neveden szólítottalak,
enyém vagy.
Ézs 43,1

2011. november 17., csütörtök

Hitre fel!


Kedves, drága TestVérem!

Nem bírtam már, hogy szó nélkül hagyjam!
Miért tettem fel ezt a videót? Érdekességként. Jó a koreográfiája és szépek a légi felvételek.
Minden meghatódottság, és érzelem nélkül. A hitnek ehhez nem sok köze. Látvány. Látványnak azonban szép volt. Vagyis érdekes.
Nehéz dolog ez tudod. Az ember tiszteletben tartja mindenki vallási érzékenységét és identitását. Mindenkiét, a mély vagy felszínesekét, a fiatalokét és/vagy az öregekét. Mindegy. Együtt közeledünk Istenhez.
Erre a blogra szinte csak olyat teszek fel, amit neked is leírnék, elküldenék. Tudtam, ezt neked nem küldeném el. Téged nem hat meg, nem érdekel. Semilyen módon nem érint. Te ennél sokkal sokkal mélyebb vagy, számodra nem is érdekes, a művészi értéke is alább marad, hiszen Jézushoz mérve, az semmiség. Számodra egy jó személyes bejegyzésem többet ér.
Igen. És valahol igazat adok neked. De én a tétova, aki lágyan veszi kezébe az embereket, figyel rájuk és a maguk hite, fejlődési foka szerint építi őket, elgondolkodom.
Lehet, hogy egy 16 vagy mit tudom én hány évest ez fog meg. Annyira sok színűek vagyunk. A blogot mégis neked írom! Te vagy az én cenzorom! A mérőzsínoróm. A te ízlés világod, hited fejlődési iránya és foka.

Nem magyarázkodom, benne hagyom.  De úgy, mint valami kis botlást, bocsánatot kérve azért is, mert neked a video egészen másképpen megy le, személyes érintettséged miatt, magától attól gondolattól, hogy Hit gyüli. Megértem, tudomásul veszem, elfogadom, tudok róla (és bátran szemtelenül is pimasz vagyok). Az Élet játék. Néha húzogatjuk a határainkat.  Nem de bár. 

Amit tehetek. Próbálkozom a kategóriák, címkék rendezésében. 

Nekem az Élet játék. Amit Isten dicsőségére játszhatom. Úgy szeretem, amikor átesünk egymáson. 
Nem hat meg, hogy ha katolikus téved ide, mit kezd a Szent Sátor szimbólumaival, sem az, ha protestáns és nem érti Teréz anya bejegyzéseimet. Ez vagyok én! És mégis, annyira egyszerű. Túlléptem a bonyolult megoldhatatlan feladatokon. A sok színű világon. Számomra csak a Puszta van. Én, egyedül a Sátorban, együtt az ÚRral. Elmélkedve az Ő Nevein és kijelentett Igéjén. Csak mi, ketten vagyunk. ... és  nagyon jól érezzük magunkat.
... És Veled, drága TestVérem! Köszönöm, hogy velem vagy, Isten áldjon meg téged!

bogi

Mennyben fent

Ajánlás

Még nem olvastam a könyvet, de az éppen aktuális ideje miatt szeretettel ajánlom a rendezvényt és a könyvbemutatót is.
bogi


Komesz Mátyás: Az üzenetcentrikus bibliaelemzés

Cikk találati helye: http://bibliaelemzes.ptf.hu/
Bővebb információ a rendezvényről: http://konferencia.ptf.hu/



2011. november 18-án a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából rendezett PTF konferencián mutatja be könyvét a szerző. Az alkalomra mindenkit szeretettel várunk!

Komesz Mátyás - a szerző

Kiknek írtam ezt a könyvet? – Azoknak a bibliaolvasóknak, akik megbízhatóan szeretnék felfogni Isten áldott üzeneteit a Bibliából.

Vannak olyan igerészek, amelyek nem csak első pillanatra, hanem alaposabb elemzés után is megfejthetetlennek tűnnek. Hogyan értendő egy ilyen igeszakasz? – Sokszor találkozunk ezzel a problémával a bibliaolvasásunk során. Néhány valóban megfejthetetlennek tűnő igeszakasz elemzésével keressük meg Isten áldott üzenetét a könyv E.4. Hogyan értendő? című fejezetében.

Minek kell egyeznie ahhoz, hogy egy bibliai üzenetet mai, konkrét esetre alkalmazhassuk? – Ezt a kérdést is fölvetjük, és a megoldást is megtaláljuk a könyv E. Néhány gyakorlati jótanács… c. fejezetében

Tévedhetetlen-e a Biblia? Sok bibliaolvasó került már szikrázó vitákba nem hívő vagy másként gondolkodó embertársaival ezzel kérdéssel kapcsolatban: – A könyv A.5. Tévedhetetlen-e a Biblia? c. fejezetében tárgyaljuk ezt a kérdést, és választ ajánlunk rá.

Helyszíni tudósítás vagy történettel tanítás? Izgalmas viták és sajnálatos hiedelmek kötődnek ehhez a formai elemekhez a Bibliában. – Erre a kérdésre is választ keresünk és ajánlunk a könyv Történettel tanítás c. fejezetében.

Sokszor tesz ilyen formán hitvallást egy hívő bibliaolvasó: Szó szerint kell értenünk a Bibliát! Ezt a témát is körüljárjuk a könyv A.4. fejezetében.

Föl képes-e tárni Isten áldott üzenetét a Bibliából egy nem hívő bibliakutató? – Izgalmas kérdés. Erre is kitérünk a könyv A.3.2. fejezetében.

Mik az idiómák, és mi a jelentőségük a bibliaelemzés során? – Erről a fontos kérdésről is szót ejtünk a könyv D.1.2. fejezetében. 

A bibliai szövegek nagyon régen (legalább kétezer éve), más éghajlat alatt, a miénktől nagyon eltérő kulturális, gondolkodásbeli és történelmi viszonyok között keletkeztek, nem beszélve az ókori világkép és a mai közötti különbségekről és így tovább. Mindezeket szakadékoknak nevezi a szakma. Ezeknek a szakadékoknak az áthidalásáról számolunk be szemléletes bibliai példákkal az A.2. fejezetben.

Sokszor engedünk annak a kísértésnek, hogy gyorsan futunk át bibliai szövegeken. Pedig ilyenkor kincsek mellett rohanunk el, és csalódunk. Hogyan lehet lépésről lépésre haladva igazán feltárni a kincseket? Erre adunk ízelítőt az A.6. fejezetben.
Nagyon tanulságos egy-egy bibliai könyv szerkezetének a feltárása. Jóel könyvének folyamatábráját mutatjuk be a B.4. fejezetben.
Talán nem is hallottuk még, hogy a bibliai szövegek javarésze gondolatpárhuzamokban került megfogalmazásra. A gondolatpárhuzamok izgalmas világába vezetjük be az Olvasót a C.1. fejezetben.
Lehet, hogy már találkoztunk vele, de meg sem mertük fogalmazni, hogy nem ritkán költői túlzással fejezte ki magát Urunk Jézus, és más bibliai szereplő is. Erről és hasonló formai elemekről olvashatunk a C. fejezetben.
Mi a bibliai allegória? Példákat is láthatunk rá a C.2.g. fejezetben. 
Nem csak bibliai szövegek, hanem Biblián kívüli korabeli szövegek is nagy számban készültek apokaliptikus stílusban. Ezeknek jellemzőiről találunk tömör felsorolást a C.5. fejezetben.
Közismert fogalomnak tűnik a prófécia a mai embereknek. Hogy mennyivel mélyebb és sokszínűbb fogalomról van szó, azt mutatjuk be a C.6. fejezetben.
Mit is értünk szövegösszefüggésen, contextuson? Erről gondolkodunk el a D.1.2. és a D.2.3. fejezetekben.
Mit értünk eufemisztikus jellegű szövegen? Megtudhatjuk a D.1.3. fejezetben.
Miért kell megvizsgálnunk, hogy egy, a Bibliából feltárt üzenet összhangban van-e az egész Bibliával? – Ezt mutatjuk be a D.7. fejezetben.
A Biblia nagy részében annyira szemléletes szövegeket olvashatunk, hogy egy-egy mondatban is kézzel fogható élethelyzetek, szituációk állnak előttünk. Erre hívjuk fel a figyelmet a D.3. fejezetben, valamint a G.2. fejezet 209. oldalán.
Isten hűséges szövetséges. A Biblia sok eseményt említ, amelyek ezt igazolják. Ezekből soroltunk fel néhányat az F. fejezetben.
Boldogok a lelki szegények, vagy Boldogok a Lélekhez forduló koldusok? Erről olvashatunk a G.2. fejezetben bemutatott elemzés-példában.

Prófétákról elmélkedve


Drága, kedves professzorom, Dr. Komesz Mátyás! Isten éltesse! Olyan sok szeretettel gondolok magára! Hálás vagyok, hogy tanított engem a főiskolán, hogy megismerhettem.  Nagy hatással volt hitemre, gondolkodásomra, és sok ismerettel gazdagított. Köszönöm szépen, bogi 


Alábbi cikk, a Pünkösdi Teológiai Főiskola honlapjáról: http://www.ptf.hu/home/tudomanyos-elet/a-tudomanyos-elet-hirei/drkomeszmatyasazelovizben


Az oltártól a katedráig

Cartoletti Norbert, (eloviz.epk.hu)
CARTOLETTI NORBERT RIPORTJA KOMESZ MÁTYÁSSAL, A PTF TANÁRÁVAL
Széles mosoly, ragyogó szemek, ölelésre kitárt kezek és egy áldáskívánó igevers. Általában ez fogad, amikor egykori tanárommal, Komesz Mátyással, Matyi bátyámmal találkozom. Nem volt ez másként azon az októberi délelőttön sem, amikor azért ültünk le a Pünkösdi Teológiai Főiskola könyvtárában, hogy beszélgessünk életéről, megtapasztalásairól. Műszaki pályán indult, majd katolikus pap lett. Átélte 56-ot, egy autóbaleset alkalmával közel került a halálhoz, de életben maradt, mert Istennek tervei voltak vele. Most 71 éves, nős, egy örökbefogadott gyermekük és 3 unokájuk van. A Lélek embere, aki testére is figyel; egészsége megtartása érdekében naponta tornázik és 120 fekvőtámaszt nyom.

Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy mozgalmas életet élsz. Nekem úgy tűnik, hogy örökké mozgásban vagy.
Igen, azt tapasztalom, hogy nem érek rá semmire.
Nem gondolod, hogy túl sokat vállaltál magadra?
Igaz, hogy túlterhelt vagyok, de annyiban megszoktam, hogy a legtöbb körülöttem élő legalább három ember helyett dolgozik. A mai társadalomban a legtöbb ember az anyagiak miatt kénytelen több dolgot is vállalni. Azért igyekszem vigyázni, mert fizikailag sem bírom már annyira. 2001-ben egy mélypontot éltem át. Napi 12 óra szellemi munkát végeztem a fizikai mozgást elhanyagolva, emiatt teljesen kipurcantam.
Mindezt hogy viselte a feleséged?
Nehezen. Amikor összeházasodtunk, nem folytathattam a lelkipásztori munkát. Elkerültünk egy baptista közösségbe, ahol gyakorlatilag örökké csak szolgáltam. Akkor nagyon sok harcot vívtunk és a feleségem, meg a kislányom is szenvedett emiatt. Végül arra jutottunk, hogy nem szabad mindent elvállalni. Mégis, mindig szembetaláltam magam ezzel. 2001-re annyira kikészültem, hogy fölment a vérnyomásom és nem tudtam aludni. Akkoriban mindenkitől kértem, hogy imádkozzanak értem, de nem azt adta nekem az Úr, hogy „Kelj fel és járj!”, hanem megtanított élni.
Az ekkori nehézségeid vezettek oda, hogy ma nagyon odafigyelsz az egészségedre? Ha jól tudom, rendszeresen tornázol.
Igen. Minden reggel fél órát. Annak az időszaknak az lett a tanulsága, hogy 40 perc szellemi munka után 20 perc fizikai mozgást is kell végezni. Csak így szabad élni. 2001 óta azt mondhatom, hogy minden nap jobban vagyok. 1973-ban volt egy nagyon súlyos autóbalesetem. Kész csoda, hogy életben maradtam. A mellettem utazók közül ketten meghaltak.
Az egészséged fenntartása érdekében az étkezésedre is jobban odafigyelsz?
Igen. Ezt akkor tanultuk meg, amikor Icámnak 89-ben volt egy állandó hátfájása. Járt kezelésekre, de nem javult az állapota. Végül rátalált egy adventista orvosra Szombathelyen. Ő mondta neki, hogy érdemes lenne egy kb. fél éves nyers kúrán részt vennie. Annak idején én próbáltam masszírozni a hátát, hogy enyhítsem a fájdalmait. Olyan volt, mint a drótkötél. Miután elkezdte a nyers kúrát, azt vettem észre, hogy olyan lett a háta, mint a vaj, ugyanis a méreganyagok miatt az izmai teljesen befeszültek. Ennek már 20 éve, azóta semmi baja.
Ez azt jelenti, hogy húsos ételeket nem is esztek?
Pontosabban sertéshúst nem. Rájöttünk, hogy nem mindegy mit eszünk. Inkább baromfit, illetve zöldségeket eszünk, valamint reggelire müzlit. Ez nagyon jól rendbe tette az emésztésünket. Ezen kívül fekvőtámaszokat csinálok, összesen 120-at, meg hajlításokat és ezekhez hasonlókat. Ha szaladni nem is, de helyben futni tudok, közben pedig dicsőítő éneket énekelek. Így a tornát az imádkozással is összekötöm.
A bencések jelmondata az volt, hogy imádkozzál és dolgozzál. A te jelmondatod akár az is lehetne, hogy imádkozzál és mozogjál.
Pénteken például tetőléceket hordtunk, de a napi fél óra torna ennek ellenére kell. Ha nem csinálom, napközben fáradtabb, levertebb vagyok. Nem győzök hálát adni Istennek, hogy 71 éves vagyok, de egészséges. 14 éve tanítok a főiskolán, és mindössze egyszer hiányoztam egy napot.
Itt álljunk is meg egy kicsit és beszéljünk erről a 14 évről. A katolikus teológián doktoráltál és a pünkösdi teológián tanítasz. Hogy kezdődött ez a „házasság”?
87-ben együtt voltunk a Szentföldön Telegdi Józsival, meg Makovei Jánossal. Lelki munkásokat vitt ki az Éjféli Kiáltás Misszió. Az út során összebarátkoztunk, de azt követően sokáig nem találkoztunk. 95-ben Icámmal azért kezdtünk imádkozni, hogy adja meg az Úr, hogy teljes időben foglalkozhassak a Bibliával. Akkor ugyanis egy olyan cégnél dolgoztam, ahol titkárnőknek tanítottam gépelést és szövegszerkesztést. Januárban kezdtünk imádkozni és márciusban felhívott Telegdi testvér, hogy szeretne velem találkozni. Elmentem a Gizella utcai központba, és elmondta, hogy van egy Bibliai Főiskolájuk és szeretné, hogy ott tanítsak. Nem értettem, hogy Józsi testvér ezt hogyan képzeli, hiszen katolikus teológián végeztem és baptista gyülekezetbe jártam. Azt sem tudtam, hogy a pünkösdiek mit hisznek. Megkaptam a Fábián Józsi bácsi által megfogalmazott hitvallást. Megállapodtunk, hogy majd visszatérünk erre a kérdésre. Otthon elolvastam és nagyon tetszett. Egy hónap múlva újra találkoztam Telegdi testvérrel. Annyi kérdésem volt csupán, hogy miben különbözik a baptista és a pünkösdi hitbeli látás. Azt mondta, hogy ha betöltekezett Szentlélekkel, akkor semmiben. Egyre jobban tetszett a dolog. Így augusztustól kötélnek álltam és bekapcsolódtam a munkába.
Kicsit kalandozzunk el a régi időkhöz. Mikor és hogyan fogalmazódott meg benned, hogy pap akarsz lenni?
Én igazából villamosmérnök szerettem volna lenni. 56-ban érettségiztem, és már februárban a villamosmérnöki karra adtam be a jelentkezésemet. A hittel kapcsolatos dolgokat mindig komolyan vettem. Először az érettségi tavaszán hasított belém Isten hívása, hogy menjek papnak és jelentkezzem a teológiára. Szüleim teljesen kiakadtak. Azt mondták, hogy üldözni fognak, meg szerintem az is ott volt a háttérben, hogy családtalan leszek, és féltettek attól, hogy elzüllök. Aztán kötöttem velük egy alkut. Azt mondtam, hogy beadom a jelentkezésemet a műegyetemre, ha felvesznek, akkor elvégzem az egyetemet és utána megyek teológiára, de ha nem vesznek fel, akkor ősszel elkezdem a teológiát. Nem sok esélyem volt, hogy bejussak az egyetemre, mert a piaristáknál, tehát egyházi gimnáziumban végeztem. A szovjet megszállás idején ez nem volt jó ajánlólevél. Később megtudtam, hogy a 24 pontból nekem 22 pontom volt, de nem vettek fel elsőre, csak fellebbezés után. Volt olyan, aki 8 pontot ért el, de felvették, mert jó káder volt. A forradalom után ilyen dolgok derültek ki.
Harmadéves voltam az egyetemen, amikor az egyetemre járva dolgozni kezdtem az akkortájt induló pesti tévéadónál. 64-ig dolgoztam ebben a szakmában. Később még elvégeztem a számítástechnikai szakmérnöki szakot is. Abban az időben a média nagyon fontos politikai eszköz volt, ezért kialakult, hogy ezeken a helyeken csak jó káder dolgozhatott. Ezért itt felmondtam és átmentem a Műszeripari Kutatóba. Orvosi elektronikával foglalkoztam. A felmondásomba beleírtam, hogy olyan helyre megyek, amit itt nem tudnak biztosítani. A főnököm behívott egy magánbeszélgetésre, ahol elmondtam, hogy teológiára megyek. Érdekesen reagált. Azt kérdezte, hogy szerintem a teológia elég jó színvonalú? Végül azzal búcsúzott el, hogy ha valami közbejön, hozzájuk visszamehetek. Erre nem került sor. De akkor tényleg az volt a levegőben, hogy bármikor elvihet a „meseautó” . Az a pap – aki akkortájt velünk, fiatalokkal foglalkozott – például 8 évet ült börtönben emiatt. Szabó pátert, a volt műegyetemi lelkészt 65-ben tartóztatták le és 72-ig volt börtönben egyfolytában. Mind a két ügyben érintve voltam, mert kapcsolatban álltam a letartóztatott lelkészekkel.
Nem féltél, hogy téged is letartóztathatnak?
Dehogynem, de valahogy nem volt bennem szorongás. A teológiára gyakorlatilag egy kihallgatásról mentem, hiszen 64 augusztusában kihallgattak a Szabó páter ügyben. Én azzal a lelkülettel mentem, hogy mindent bele, mert bármikor vihetnek.
Amikor végeztél, rögtön papnak álltál?
68-ban végeztem és akkor már szenteltek is. Aztán felküldtek Pestre, hogy doktoráljak le. Ebben az időben történt, hogy a sipeki káplánt bevádolták, hogy fellázította a falut egy ottani tanítónő ellen. Behívott az esztergomi felszentelt püspök és mondta, hogy „Komesz, Komesz, mégy Sipekre”. Röviden elmondta, hogy át kellett helyezni a káplánt, és engem küld oda helyette, ezért hagyjam abba a tanulmányaimat. Sipeken csak egy évig voltam, majd felkerültem Esztergomba, ahol minden nap reggel és este 10-30 testvér számára magyarázhattuk Isten igéjét, lelkigondozást végezhettem (gyóntatás), vasárnap délelőttönként pedig gyermekeket tanítottunk. Eleinte 25-30-an voltak, de 73-ban már 70-en. Ezen kívül volt ifjúsági csoport, látogattam a kórházban levő betegeket és házassági előkészítő tanfolyamot is szervezhettem, melyen 70 fiatal vett részt. 1972-től az Esztergomi Hittudományi Főiskolán engem is bevontak a papnövendékek tanításába; egyházzenét, majd a végén filozófiát is tanítottam, és vezettem a főiskola mintegy 40 főnyi férfikarát, főként a székesegyázi liturgia során, de evangélizációs alkalmakon is. Aztán kineveztek a bazilika igazgatójának 73. november végén, vagy december elején. Pontosan nem emlékszem, mert december 16-án volt a balesetem, úgyhogy az az időszak teljesen kiesett. Úgy éreztem, hogy a helyemen vagyok, de Urunk Jézus másként gondolkodott erről, és ma már nagyon hálás vagyok neki, hogy erre a tragikus és súlyos közlekedési balesetre ma már így tekinthetek vissza. Mert az is isteni csoda volt, hogy életben maradtam, sőt lényegében teljesen fölépültem, a szolgálat terén viszont egészen más helyre vezetett.
9 hónapig egyfolytában a Baleseti Intézetben kezeltek, majd lábadoztam másfél évig. Ekkor tudtam befejezni a teológián a doktori fokozatokat. Pestre kerültem, ahol sok konfliktusom volt a plébánosommal, aki az állam elkötelezettje volt. Kértem a püspököt, hogy hadd lehessek valahol önálló plébános. Így kerültem 76-ban a lágymányosi szent Adalbert plébániára, ahol egyébként a hétvégi 6 istentiszteletet kb. 1200-an látogatták rendszeresen. 79-ben aztán rájöttem, hogy az egész celibátus, családtalan állapot rosszat tesz a lelkipásztori munkának.
Ezzel a kérdéssel nem foglalkoztál teológus korodban?
De igen. Úgy készültem rá, hogy ezt vállalni kell, ha bele halok is. A lelkipásztori szolgálatom alatt ismertem föl egyre mélyebben, hogy a családtalan állapot az összes pap számára kötelezően előírva nem segíti, hanem gátolja a lelkipásztori munkát. Azután a plébánosi szolgálatom idején ismertem meg Icámat.
Tehát rajtad volt a papi ruha, de az érzelmek már kezdtek kibontakozni kettőtök között. Óriási küzdelem lehetett ez.
Ez a jó kifejezés, hogy küzdelem volt.
Volt esetleg olyan paptársad, akivel beszélgettél erről?
Igen, volt lelki vezetőm, aki előtt ezt feltártam. Ő ezt úgy kezelte, hogy ez olyan kísértés, aminek ellene kell állni. Egy darabig így is volt, de azután azon kezdtünk el imádkozni, hogy Isten mutassa meg, hogy mi legyen kettőnk kapcsolatával. Nem azt kértük, hogy összeházasodhassunk, hanem hogy mutassa meg, mi legyen. Emlékszem, hogy egy napon, november 1-jén jutottunk külön-külön arra a meggyőződésre, hogy összeházasodunk, mert ezt akarja az Úr Jézus.
Emiatt nem gondolkodtál el azon annak idején, hogy protestáns vonalon indulj el?
Nem, mert nem is ismertem őket, meg így voltam beállítva. Viszont már az esztergomi bazilikában prédikáltam arról, hogy azért ne szigetelődjünk el a másik keresztényektől és ne nevezzük őket szektának.
79-ben eldöntöttétek, hogy összeházasodtok. Ekkor fogalmazódott meg benned, hogy írsz a püspöködnek egy levelet, melyben kéred, hogy házas emberként is folytathasd papi szolgálatodat?
Nem levelet írtam, hanem elmondtam személyesen. November közepén mentem el a püspökömhöz és elmondtam neki, hogy december 14-én összeházasodunk és kérem, hogy lelkipásztorként folytathassam a munkámat. „Tudja, hogy nem lehet!” – válaszolta. „Tudom, de én nem tudok mást kérni” – mondtam. Nem csalódást okoztam, hanem megdöbbenést. Azért mertem megtenni, mert biztosak voltunk abban, hogy ez Jézustól való, csak még nem tudtuk, hogy hova vezet. Később egy levélben fogalmaztam meg a kérésemet, és tértivevénnyel elküldtem a római pápának. Egy fél év múlva mentünk megkésett nászútra Rómába is. Megkérdeztük az illetékes kongregációban, hogy megérkezett-e a levelem. A funkcionárius elmondta, hogy foglalkozott vele, de ilyen kérésből van náluk vagy 6000, amelyekkel nem is foglalkozik egyenként a pápa, hanem hivatalosan kijelenti, hogy a celibátus ma is, változatlanul aktuális rendelkezés a világon élő és működő összes katolikus pap számára.
Összeházasodtunk, de természetesen egyházi házasságot nem köthettünk, viszont eszembe sem jutott, hogy felmentést kérjek a papság alól, ami egy esetleges egyházi házasság feltétele lett volna. Így a peremre kerültünk a katolikus felekezetben. Körülbelül egy év múlva kiderült, hogy nem születhet gyermekünk, ezért örökbe fogadtuk Mónikánkat.
Mit tudhatunk róla?
Három és fél éves korában fogadtuk örökbe egy intézetből. Úgy gondoltuk, hogy gyermek nélkül nem család a családunk, és mindenképpen szerettünk volna gyermeket. Soha nem titkoltuk előtte, hogy mi az örökbefogadói vagyunk. Azóta ő felnőtt és férjhez ment. Nagy tanulság a számomra, hiszen Isten úgy megkomponálta az embert, hogy egy ilyen trauma után sem válik családellenessé. Megmaradt benne az, hogy édesanya szeretne lenni. Olyan szeretetben neveli három gyermekét, hogy azt öröm nézni.
Nem mondták még soha, hogy egy kicsit furcsa vagy? Én például eddig csak tőled hallottam, hogy nem ámennel, hanem sokszor hallelujával fejezed be az imáidat, vagy köszönéskor nem békességet kívánsz, hanem egy bibliai szakaszt idézel.
Élvezem, ha furcsa vagyok. A kérdés teljesen jogos. Itt az iskolában is kifigurázták már a köszöntéseimet. Bennem a hivataloskodás ellen van egy örökös lázadás. Én annak idején egy megmerevedett, színvonaltalan vallásosságot láttam. Már katolikus pap koromban is ilyenféleképpen viselkedtem és imádkoztam. Nem szerettem, amikor a forma nincs összhangban a tartalommal.
Néhány éve nyugdíjasként tanítasz. Meddig szeretnél katedrára állni?
Amíg bírom. Már kerestem magamnak utódot, aki jobban képzett mint én, de jelenleg még nem lehet őt bevonni. Nem merek határidőt mondani. Hála Istennek még működik az agyam és naponta igyekszem memoritereket tanulni. Mostanság egyébként ezekkel szoktam köszönni.
Lenne valami jól megfogalmazható üzeneted az Olvasók felé?
Természetesen: Fogadd be a szívedbe Jézust! Ebben az hangsúlyos, hogy Jézust. Sokan beszélnek a hitről általában. Úgy érzem, hogy ilyenkor mindjárt gellert kap az egész, mert a muzulmánok, a buddhisták is hisznek. Ezért hangsúlyozom, hogy Jézust fogadd a szívedbe. Ő éljen akadálytalanul bennem és működjék általam, más szóval újra és újra éljük át a Szentlélekben való megmeríttetést. Ezt kívánom minden Olvasó számára.