"Sokszor azt tapasztaljuk, hogy Isten imádságunkat elutasítja. Az Úr kérésünk külső szavai mellett meghallja azok tulajdonképpeni tartalmát is, és inkább a Szent Szellem értelmében felel, mint tökéletlen és helytelen sóvárgásunk szerint. Végtelen bölcsességében sokszor azáltal ad nagyobb áldást, hogy amit kérünk, megvonja tőlünk. Ezért a helyesen imádkozó nem úgy hisz az isteni meghallgatásban, hogy Isten feltétlen a mi módunkon, a mi időnkben, a tőlünk kifejezett kívánságok értelmében hallgat meg, hanem inkább a bennünk levő kibeszélhetetlen óhaj értelmében, amit Ő jobban ért, mint mi."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése