"Az élet sokkal rövidebb és sokkal becsesebb, mint hogy téves utakra merészkedhetnénk. Annak, aki megszokta, hogy Isten vezeti, egész lénye úgy megnyílik az isteni benyomások előtt, hogy az Ő akaratát külső jel nélkül is felismeri bensejében, és azt választja. Isten nem vezet mindig látható jelekkel, hanem gyakran úgy is, hogy elhatározásainkat irányítja.
Hogy szívünk állapota helyes-e, annak legbiztosabb jele, ha mindenféle látszólagos akadállyal szemben teljes nyugalmunk van. Aki valóban csak Isten akaratát kívánja megismerni, s arra vár, azt a nehézségek nem rémítik meg, sőt, bizonyos értelemben szívesen látja őket, mivel új alkalmakat nyújtanak Isten beavatkozására. Ha valóban a felhő- és tűzoszlopot követjük, a Vörös-tenger sem rémít meg, színtért látunk benne, amelyen újra megnyilvánulhat Isten hatalma, aki a vizeknek is parancsolni tud; Akinek szavára a vizek falakként emelkednek fel, amíg mi száraz lábbal megyünk át a tengeren. S ha a Sátán maga gördít is elénk akadályokat (1Tesz 2,18), mégse csüggedjünk: Isten megengedi, hogy valami egy időre utunkat állja, de csak türelmünket és hitünket próbálja."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése