Kedves TestVérem!
Nagy az én bűnöm! Felettébb nagy: szent vagyok.
Most nem fogok Igéket írni. Csak magam védem magamat.
Nagy az én bűnöm! Hiszek a Bibliának. Amely azt mondja: szentek vagytok!
Elhittem és vállalom. Ezért nagyon tud bántani az, ha valaki, lekezelően azt mondja nekem: te szentnek és tökéletesnek gondolod magad ... (de nem vagy az, csak egy beképzelt gúnár).
Nem fáj semmi jobban, mintha egyesek, valami mást állítanak, mint, ami az Igazság.
Én hittem, és hiszem, Jézus minden egyes szavát. Azokat is, amiket rám mondott.
Például a szőlőtős példázatban, vagy a főpapi imában.
Tudom, nehéz felfogni és elhinni, de vannak közöttünk szentek. Én is az vagyok.
Tudom, hogy könnyebb az önsajnálatba merülni, és azt mondani, hogy nekem semmi se sikerül. Majd végtelen időkig nyaldosni vélelmezett sérelmeinket, és a kiteljesedésben akadályozó tényezőket ragozni.
Oh nem, én nem vagyok ilyen. Én hittem, hogy az ÚR megváltott engem! Hittem, hogy az Ő vére, elég, a földi életemhez és a végtelenhez.
Nem akartam többet. És mivel leszámoltam mindennel, ami után vágyhatnék, bőven elég lett az Isten kegyelme. Tudom, felfoghatatlan titok. Sokan azt hiszik, kamu ez a szöveg, valójában azért e lazaság, mert semmi gondom. Vagy a gondjaimat lekicsinylik, mivelhogy azok nem anyagiak. Ja, igen. Még a gondjaim megválasztásához sem lehet semmi jogom? Tudom, borzasztó egyeseknek, hogy nincsenek anyagi gondjaim, vagyis pontosabban nincsenek emiatti frusztrációim. Ez önmagában is, az irigységet és a félreértést generálja a kommunikációban. Nem mondom, hogy gazdag lennék, mégis úgy tűnik. Ez látszatra felfuvalkodottá és beképzeltté tehet. Pedig, ez csak a látszat! Nincs többem, mint másoknak, csak elég az amim van. Sőt! Valójában kevesebbem van, de mégsem érdekel. (Visszaemlékszem, amikor egyik kedves ismerősünk lakásunkban állva, őszintén csalódva kiált fel: hát azért Isten ennél jobban is megáldhatna titeket! - Éppen akkor tataroztunk ki. 
- Ennyit az én irigyelt anyagi jólétemről, de hát ugye, ismerjük a magyarokat.)
Nem az anyagiak hozzák vagy viszik a boldogságomat, boldogságom tényezője Egy, mennyei és Állandó. Hallom is, bogi neked semmi gondod nincs. A te gondjaid, nem is gondok. Te tökéletesnek és szentnek hiszed magad, a föld felett jársz, álmodozol, és valamiben hiszel, ami nem létezik, de mi megsimogatjuk a te kis buksidat, bár jól lenne, ha egyszer felébrednél.
Van egy rossz hírem mindazok számára, akik azt várják, hogy egyszer megváltozzam. Akik azt hiszik, hogy a sok gúnyolódás, és kifigurázás majd megtör és Normális, igazi kesergő magyar leszek.
Sajnos, ki kell ábrándítanom, nem leszek.
Ugyanilyen boldog, megelégedett ember leszek, mindig. Mert az Úr elégít meg engem. Mert Ő bőven ad nekem.
Semmi mást nem kérek kritikusaimtól, csak ezt az egy dolgot értsék meg, higgyék el, fogadják el tőlem, - hogy végre alapja legyen beszélgetéseinknek - én őszintén hiszem, számomra ez az igazság, ezt élem meg: Az ÚR bőven elég nekem, megelégít engem. Erről beszéljünk! Mit jelent ez?
Többé már nem lehetek földi, magyar kesergő ember, mivelhogy mennyei állampolgár lettem.
És egyébként, senki se bántson: szent vagyok! Nem én mondtam, hanem az Isten. Ha nem hiszi valaki, akkor olvassa el a Bibliát, keresse meg, mit mond azokról, akik Jézus Krisztusban hisznek, az Ő váltságművében. Aki azt mondja, hogy nem vagyok szent és tökéletes, vagyis hogy az a Vér, amely engem tisztára mosott, nem szent és nem tökéletes, az hazudik! A hazugokkal pedig nem törődöm, csak azokkal, akik őszintén keresik az Istent, és az Ő Igazságát.
Tudom egyesek azt mondanák: miért törődsz te ilyen emberekkel? Miért idegesíted magad fölöslegesen? A Lélek dolgait, csak azok érthetik, akikben magukban is a Lélek munkálkodik.
- Igazuk van. Köszönöm a véleményüket, ők az én Testvéreim.
Mások azt mondják: Nem ezt mondtuk bogi, másról beszéltünk neked. Másban kritizálunk.
- Nekik nincs igazuk. Írják meg miben tévedtem. Hozzanak tényeket, és sorakoztassák föl ellenem, állítván saját érvelésüket, hogy mégsem vagyok szent és tökéletes. Sőt! Hogy megátalkodott bűnös ember vagyok! - jaj azoknak, akik az igazakra azt mondják bűnösök, a bűnösökre pedig azt mondják, hogy szentek. Vagy csavarva ezen, csak ennyit mondanak: nincsenek szentek!
Ha pedig, mint tökéletlen embert kritizálnak, mert szerintük rengeteg hibát ejtek, jól teszik, nem mondtam, hogy nem hibázok. Erre a helyzetre mégis más Igék illenének, Testvérek között, a szeretetbeni megintés, türelem, hosszútűrés, ahelyett, hogy teológiailag vitába szálljanak velem, és hitemet támadva hozzám vágják: nem vagy szent és tökéletes!
Vannak-e szentek!? Közöttünk! A kicsinyek között, a szegények között, a gyengék között, a bűnösök között? Vagy hiába halt meg értünk Krisztus?
Vagy, aki nem szent, az már fel se tudja fogni, hogy valaki az is lehet? Minden erről szóló beszéd, szemükben csak kérkedésnek tűnik?
Mit jelent szentnek lenni?
bogi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése