/ha szavakban öntöm mit érzek... oly abszurd, és meredek,
talán jobb, nem keresni szavakat, talán elfutni, elmenni, és hagyni, hogy
magába szívjon egy őszi naplemente.
Ha nem gondolnék a szívemben lévő halk dallamra,
ha nem nőnék össze újra és újra önmagammal,
talán nem is keresnék szavakat.
Kérdeztem már Őt is, de Ő válasz helyett szívét kezembe tette le.
Így jártam.
Megszeretett az Isten
S én megszerettem önmagam.
S mikor szerelmes lettem a világba,
megtaláltalak téged./
2008. 10. 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése