"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2010. december 18., szombat

Carlo Caretto

Carlo Carretto az utóbbi idők legkedveltebb olasz lelki írója, az Actio Catholica és sok-sok fiatal példaadó tekintélye, aki Charles de Focauld nyomán vezet a pusztaságba, az imádság iskolájába. Korunk egyik "prófétáját" egyszerűen csak kicsinykének, testvérkének hívták (Jézus kistestvére), mert egyszerre tudott szólni a világi hívőkhöz, klerikusokhoz, tanulatlanokhoz és képzettekhez. Végigkísérte az 1900-as évek triumfalista egyházképéből kilépő, a Zsinatban megújult Egyházat, érte égő, olthatatlan szeretetével. 1910. április 2-án született Alessandriában egy olyan "szuperkatolikus" családba, amelyben nyolc testvére közül kettő apáca egy misszionárius, majd püspök lett. Torinóban tanár lesz, filozófiából és pedagógiából doktorál. A csönd, a szemlélődés, az imádság, az Istenre hagyatkozás az evangelizálás, a kommunikáció embere, akinek írásait kézről kézre adták, fordították. A Levél a pusztából című harminc kiadást ért meg, négyszázezer példányban, tíz nyelvre fordítva. Betlehemben felfedezi a kicsinység, az Eukarisztiából táplálkozó mindenség élményét, majd Assisi Szent Ferenc nyomán a szegények szolgálatát. Boldog XXIII. János és Isten szolgálja VI. Pál pápában a Szentlélek hatékony eszközeit ismeri fel. Részt vesz a politikai életben is, 1946-ban XII. Pius pápa a GIAC (Actio Catholica Ifjúsági Szervezete) nemzeti elnökévé nevezi ki. 1948-ban harcol a keresztény demokráciáért. 1974-ben a népszavazás idején hatékonyan emel szót a válás ellen, a házasság intézménye mellett. Olyan egyházért küzd, amely az Evangélium, a reménység és a szeretet egyháza. Ezért hagyja ott a közéletet és vonul a Szaharába 1954-től. Halálos ágyán utolsó testamentuma: "Amennyiben vitatható vagy, Egyházam, annyiban szeretlek téged... (ha perlekedem veled, azt szereteted miatt teszem)..., hányszor imádkoztam azért, hogy biztos kezeid között haljak meg!" Ez 1988. október 4-én, Szent Ferenc napján következett be.
   Olyan világi keresztény volt, akiről a II. Vatikáni Zsinat álmodott. Ez után az írása után, amelynek műfaja confesszió, vallomás, s amelyet befejezésnek szánt, még öt évet élt. Nem érhette azonban meg látomásai valóra váltását, álmainak idelent történő beteljesedését, például az egyetemes egyház nagy bocsánatkérését éppen 2000. nagyböjt első vasárnapján, a nagy jubileum egyik kimagasló fénypontjaként. Némely képe bizonyosan túlzó vízió (például Walesa pappá szenteléséről), mégis érezzük, mennyire valós problémák feszítik fejtegetéseit. Lenyűgöző Carretto pápatisztelete. Minden egyházi kritikája mellett átfénylik sorain a forró ragaszkodás a jóságos János, a bölcs Pál és a rendíthetetlen János-Pál pápánkhoz...
   A magyar fordítás nem jöhetett volna létre, ha egy idős, nagyon vallásos hölgy, az egyik budapesti katolikus szeretetotthon lakója nem szorgalmazta volna: "Atya - mondta gyakran - miért nem adják már ki azt a legutolsó Carretto könyvet?" Pedig, mivel nem tud olaszul, sohasem olvasta. Hát íme, most szeretettel adjuk az ő kezébe először, azután a katolikus értelmiségébe, köztük elsősorban az egyetemisták és főiskolások kezébe. De biztos, hogy klerikusok, szerzetesek és papok, vagy papságra készülők is haszonnal forgatják. Lehet akár egy magán lelkigyakorlat  kézikönyve!
   Carlo Carretto művei közül több már eddig is megjelent magyarul. E könyvecskével gazdagodik a paletta!

(Dr. Pákozdi István, a fordító utószava Carlo Carretto: Kerestem és megtaláltam című könyvhöz)

Nincsenek megjegyzések: