csöndben vagy.
nem szólsz.
tétova vagy.
jössz hozzám, de érzed…
összetört virágszál.
tétován megállsz, hogy érints?
életre kel-e még,
levelei összetörten erőtlen hevernek…
csak fejét emeli, talán szemedbe néz.
Ha hozzálépsz, még erőtlenebb lesz…
vajon van e még feltámadás?
- kérdezi a kisvirág is.
„Vihar! Van feltámadás?”
Kiált a mezők felé.
A szürke ég, hidegen néz le rá.
Nem dörrent rá, nem villant szemeivel.
A szél is csendben vár.
Kopp, kopp
koppan a vízcsepp
Halkan dúdoli.
Visszhangozza
a múlt fájdalmait.
Kisvirág? A te fájdalmad vagy az enyim?
Vajon egészen összetörik?
Miért esik? Hogy tétován megállj? Hogy érints?
Oh nem.
Csak tartsd felette kezed.
Áldón, ahogy a nagyok teszik.
Oh mily törékeny vagy te is.
Bőrig ázol mellettem, s rettent az Ég is.
Félek én is.
Csak remegve hiszem, s kérem, ne essen többet.
Remegve hiszem, s kérem,
ne essen többet.
Oh drága Istenem!
2010. május 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése